Karácsony napjai

December 24. reggelén, pontban 8 órakor, kopogtatásra ébredtünk. Egy teherautó állt a házunk előtt, és két, a szívünknek ekkor nagyon kedves, derék ember pakolta le róla a Budapesten október 16-án útnak indított dobozainkat. Érkezésük már megadta a nap alaphangulatát és feladatát. Hatalmas elánnal kezdtünk kipakolni, még a karácsonyfa díszítés is háttérbe szorult. Örömmel üdvözöltük a három kartonnyi kedvenc játékot, a bögréimet, tupperware edényeimet, a nagymamám ágytakaróját, pecabotot, szóval csupa-csupa fontos dolgot, amik lassan-lassan a feledés homályába kezdtek merülni. Sajnos hamar rá kellett jönnünk hogy a csupa-csupa fontos és nélkülözhetetlen dolog benne fog maradni a dobozokban, szekrények hiányában. Egyszerűen nincs hova pakolni őket. Sebaj, itt vannak és ez a lényeg.

Így legalább tudtunk készülni a Szentestére, ami nem egészen a hagyományos, általunk eltervezett forgatókönyv szerint alakult. Már az is kicsit furcsa volt, mikor kedves ausztrál ismerőseink meghívtak minket egy Christmas Party-ra, erre a napra. Gondoltuk, végül is miért ne, majd hamar hazajövünk. Szóval megsütöttem félig a töltött csirkét, a fa készen volt, elindultunk a zsúrra, ahol még 4 órakkor rajtunk kívül egy vendég sem volt. Mindenesetre szabadkoztunk rendesen a korai érkezés miatt, ami nem volt gond, mert a többiek is erre az időpontra ígérték magukat, csak éppen ők ausztrálok és ezért 6-ra sikerült is beesniük. Volt szerencsénk megismerni, milyen egy aussie család ünnepe, a kaja nagggyon rendben volt, jól is éreztük magunkat, olyannyira, hogy csak 9 után indultunk haza, otthagyva a bulizó csapatot. Mivel a műsorváltoztatás jogát fentartjuk, ezért lefeküdtünk aludni.

Csodák-csodájára, Jézuska is tudta, hogy csak éjszaka hozza az ajándékot, így a következő reggel szintén meglepetés volt. Mindenki megkapta, amire vágyott, vagy éppen nem tudta, hogy arra vágyott, de a Jézus tudta helyette is. Behúztuk a sötétítőt, és azt játszottuk, hogy Szenteste van, szépen megterítettünk, szólt a zene, “…az asztal körül üldögélünk, örömmel egymásra nézünk, együtt vagyunk, együtt érzünk Szent Karácsony éjjel…”

Délután pedig átjött Erika és Ervin, az ők és egy üveg Tokaji Aszúesszencia társaságában ünnepeltünk tovább, majd levezettük a meghitt hangulatot a medencében. Este már csak a betörők reszkettek, és jól volt ez így.

Ma kirándultunk, megnéztük a Crystal Cascades vízesést, ahol a hegyi patakban fürdeni is lehet, majd a Lake Morrist, szintén fent a hegyekben. Mindkét hely a világörökség része, ez utóbbi tó látja el a várost ivóvízzel, és a látvány után eme ténynek külön örülünk.

Gréta