A csúcsragadozó nem esik zavarba egy ember látványától, nyugodtan modellt áll nekünk, lehet méricskélni és fotózni, mi több dédnagymamám is el tudna kapni egyet, feltéve ha nem kapna szívrohamot a látványtól.
A kifejlett példányok szarvasbogár méretűek és alig lehet őket betuszkolni egy gyufáskatulyába.
Gyakran csak dobnak egy hátast és hatalmas ausztrál önbizalommal, no meg égnek álló lábakkal szunyókálnak a padlón elterülve.
A képen látható csótányra a gyerekek bukkantak rá a lépcsőforduló szőnyegén, fényterápiával es fényképezessel próbáltuk kivakuzni az agyát, természetesen sikertelenül.
Ezek nemcsak a hibernálást és az atomháborút élik túl, hanem a légycsapót is, vagyis a telefonkönyv az igazán hatásos csapásmérő fegyver.
Ja és repül is, ha éppen nem lusta hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése