Kocsonya és kóborlótárs

Gyorsan le kell írnom, mielőtt örökre elfelejtem: vacsimelegítés közben Emma felsóhajtott mögöttem:
- Úúúú, de ennék egy kis kocsonyát!
- Mi az a pocsolya? - kérdezte Mátyásunk kissé dilettánsan.
- Kocsonya Mátyáska, kocsonya. Az olyan, hogy megfőzik a tésztalevest, tudod, amit Misoki Mamáék szoktak főzni, aztán berakják a hűtőbe, várnak-várnak, aztán hideg lesz. Amikor zselé lett, akkor bekanalazzák.

Ezen Mátyás elgondolkodott.

Pár perc múlva megkérdeztem naivan a fiúnkat, mi újság az iskolában, szokott -e járkálni órán, vagy szépen ül -e a helyén.
- Anya, órán nem lehet mászkálni, csak szünetben! Aztán szünetben ki kell menni az udvarra, és már nincs játszó, szóval kóborolni kell.(játszótér a prepi területén van, ahova nagyok nem mehetnek be)
- És kivel szoktál kóborolni?
- Há-há-hát megkeresem a prepis kóborlótársamat, és vele. Meg van még két nő (!!!), akik közül az egyik közepesen szeret engem, és velük.
- A prepis kóborlótársad egy tök rendes kiscsaj.
- Aha, úgy hívják, hogy Ashley.
- Hát ezt meg honnan tudod? (Az első név, amit megjegyzett eddig egész életében)
- Mert mondta. Sokszor elmondta, hogy Ashley és közben magára mutogatott.
- És miből gondolod, hogy az egyik nő csak közepesen szeret?
- Mert néha szeret, néha nem.
- Szoktál velük beszélgetni is?
- Igen.
- Mégis mit?
- Hát ők beszélnek, én meg mondom, hogy yes. Meg néha no.