Promó-sün

- Human resources- hangzott a válasz. Bravó gondoltam, ez ám az emberi megközelítése, hogy milyen funkcionális egységekből is áll a vállalat. Igaz nekem nem ez ugrana be először. De a szorgos tanári kezek már dobják is a következő chupa chups-ot a "helyes" megfejtésért.

- Marketing- kiáltott a következő tanuló. Haladunk. Egyszer még az értékesítés és a termelés is sorra kerül talán a TV maci előtt, futott át az agyamon. Lehet, hogy talán nekem is jelentkezni kellene, milyen jól jönne egy kis édesség a reggeli kávé után. Fenébe is: gyerekes dolog nyalókával dobálni szegény kis gólyákat már az orientation week elején. Repül a nyalóka, de a végén a földön landol, mert hát a business tanulónak is lehet lyukas a marka.

- Finances- kurjantotta valaki kicsit halkabban. Na még a végén lesz ebből valami, mondom magamban. Véletlen egybeesés a szakirányunkkal, ez igen. Ha most belehúzok és még 2 órát tart ez a prezentáció vagy micsoda, chupa tele lesz a csomagtartó chups-al és már mehetek is árulni a Rusty-ra, mint Bálint komám. Nyalóka hopp megint.
Nem. Egy férfi legyen férfi, úgysem kell nekem már a nyalóka, bohóckodjon érte aki feleannyi idős, mint én vagy kevesebb.
Nem viccelek nem jött rossz válasz egy kérdésre sem, vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy az éttermi borozgatás szerepjátékát eljátszó két tanár minden választ megdícsért és elfogadott, mindegy volt, hogy betalált a halóba a delikvens vagy akár a labdát se találta el.

- Mi a 4P a marketingben? Na ezzel baj lesz szerintem, nyilalt belém, ez kicsit túl egzakt.

- Plájsz, Pradakt, Prójsz............ööö. Hagyom kicsit gurgulázni, ha már ilyen nagy ausztrál önbizalommal jelentkezik a kisasszony, hogy ő vágja. Csend. Nem mondja. Sőt a többiek sem jeleskednek. Ezek szerint más se tudja?

- Promósün- mondtam harsányan. És láss csodát: már repült is mindkettőnknek egy-egy gyöngyörű, guszta, friss színes gyereknyalóka szorgalmas tettünkért. Kisasszonynak a határtalan önbizalmáért, nekem meg az angol kiejtésemért.

És ez még mind semmi. Olyan hihetetlenül kedvesek a tanulmányi olsztályon (nekem mindenki az aki nem tanár vagy olyasféle), hogy lefogadom nem is órabérben fizetik őket, - hanem kedvességben,-vagy a naponta megválaszolt kérdések számában,-esetleg a kierőszakolt kérdések számában (kérdezz nyugodtan, mert a kérdezés az jó!),-illetve a "nincs buta kérdés" szlogen ismételgetésében, - netán a fentiek valamely titkos kombinációjában.
De egyben már most biztos vagyok: kérdezni itt lehet a világon a legjobban.