Semmi különös

nem történik mostanában, szóval gyorsan egy kis unalmas összefoglaló.

Megvagyunk, munka-iskola, kinek mi. A gyerekeknek elkezdődött ma a tavaszi szünet, és majd csak tizenharmadikán mennek megint. Ennek most Lajos örül nagyon-nagyon, ugyanis felcserélődtek a szerepek, ő lett az ügyeletes bébisintér. Emmával vissza kell térni a matematika alapjaihoz, mivel a nyári szünetben begyakorolt szorzótábla sitty-sutty eltűnt a fejéből, pedig előre kellene haladni, nem hátra.

Emellett apánk is iskolába jár, most készül az első beadandója jogi ismeretekből, majd az első vizsgája következik ugyanezen tárgyból. Szorgalmasan pályázgat közben állásokra, és megpróbálta az önkéntességet is, de ez utóbbi sajnos nem is annyira egyszerű, tekintve, hogy kimondottan adminisztratív munkát keresett, hogy legyen már valami haszna is az önéletrajzát tekintve. Értsd: ha elmegy öregek otthonába kísérőnek, az most nem segített volna rajta. Így felajánlottak neki egy lehetőséget a Vöröskeresztnél, ami azt jelenti, hogy kapott egy telefonszámot, ott jelentkezzen. Ezen a számon hetek óta senki nem elérhető, soha nem veszik fel, zsákutca.

Én dolgozgatok. Szeretem a munkámat, semmi stressz, semmi izgalom, elmegyek, dolgozok, hazajövök, fizetnek. Gondolkodni nem kell, az biztos. Ja, és ami a legfontosabb, engem is kedvelnek, számítanak rám. A főnöknőm, aki egyébként egy angyal, már harmadik nap megígértette velem, hogy amíg tart a vízumunk maradok, és nem hagyom itt őket. Ez jólesett. Igaz, az elmúlt két évben összeszedett három kilómtól rövid úton sikerült megszabadulnom, de most rám jönnek a régi nadrágjaim.

Közben az idő is kezd hűvösre fordulni. Ez azt jelenti, hogy a vállpántos ruha helyett bizony fel kell venni a rövid ujjú pólót, és éjszakára bezárjuk az ablakokat, mert fázunk a 25 fokban. Az eső hetek óta ömlik, a bőrövek és a pénztárcám már bepenészedett a ruhásszekrényben. A helyiek megvigasztaltak, hogy a Húsvét a vízválasztó, ezután majd abbahagyja.

Húsvét. Nem tudom az ausztrálok hogy ünnepelnek, de gyanítom, hogy hússütéssel és sörözéssel. Az biztos, hogy nem locsolkodnak. Nagypéntek már munkaszüneti nap, minden zárva tart, de vasárnap és hétfőn szabad a vásár. Mi állatkertezést, kirándulgatást tervezünk, sajna a sonka elmarad az idén. (Pedig hiányzik Édesanya főztje, Öcsike sonkája, és a kolbász...) Nyuszi helyett Bilby jár errefelé, bár az üzletekben a tapsifüles kiszorította az errefelé hagyományos húsvéti állatkát. Kár érte.

Ezúton is kívánunk családunknak, barátainknak, ismerőseinknek és ismeretleneknek KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET!