Ma reggel egy újabb esős napra ébredtünk (na most akkor mikor van a wet season?). Kicsit megviseli az embert lelkileg, ha nem látja a napocskát, és Lajos már kitudja hányadik hétvégét tölti házon kívül. Nem csoda, hogy az ember ilyenkor csöppet többet gondol az otthoniakra, családra, barátokra. Mi tagadás, hiányoznak. Mindenki.
Pár héttel ezelőtt igazán mélyponton voltam emiatt, itt volt a szülinapom, nélkülük, aztán azt hiszem kicsit sok retro számot néztem-hallgattam a youtube-on. Igen, párat még ide a blogba is beszúrtam. Ez alighanem az agyamra ment. És akkor Ági - sorstárs - rátapintott a lényegre, gyanútlanul megkérdezte, hogy nincs -e honvágyam. Á, dehogy. Majd ebbe kicsit belebonyolódtunk, de mégiscsak jólesett.
Mára a helyzet sokat javult, ugyanis egy másik magyar család költözött a városunkba. Tőlünk három percnyi autóútra laknak, a szomszédos beach-en. Jó, hogy van kivel összefutni a suliban, suli után, hétvégén. A gyerekek iszonyatosan jól kijönnek (kop-kop-kop) már az első perctől kezdve. Ugye, azt tudjuk, hogy itt, a száműzetésben egyébként is sokkal ragaszkodóbbak lettek egymáshoz a kölkök, ehhez még vegyük hozzá, hogy Emma és Mátyás testvérként kezeli Timit és Tomit is. Nem vitáznak, nincs nézeteltérés, bár lehet, hogy idővel ezt is megérjük. Timi Mátyással egyidős, és egymás melletti osztályba járnak. Szünetekben aztán összeverődik a három magyar gyerek, együtt mennek játszótérről-játszótérre, büfébe, kalandba. Mátyás várja már a napot, hogy Tomi is iskolás legyen.
Judit varázsolt megjegyzés rovatot a blogunkba, remélem mindenkinek feltűnt. És hát rengeteg fontos dolgot szoktunk mi, lányok nap mint nap megbeszélni. A fiúk pedig mindenféle ürüggyel (munka, tanulás) próbálják távoltartani magukat a társagunktól. Vajon miért?
4 megjegyzés:
Hát ezt mondjuk én sem értem, de legalább nyuogodtan meg tudjuk tárgyalni az "élet nagy dolgait"... :DDD
Azt hozzáteszem, hogy mi is nagyon hálásak vagyunk a társaságért, a sok segítségért, így nem is száműzetés-ízű a dolog... :)
Sziasztok,
jó, hogy lett megjegyzés rovat, mert már régóta el akartam mondani nektek hogy nagy szeretettel kísérem a blogotokat.
Ugyan a szomszéd szigetről drukkolunk csak nektek, de már az első pár bejegyzésetekből kiderült hogy nagyon jó hozzáállásotok, szeretnivaló az egész családotok, és
biztos vagyok benne hogy megtaláljátok majd a helyeteket.
Szóval csak fel a fejjel, mindig vannak hullámvölgyek, de ha így folytatjátok, nagyon jó lesz, nagyon hamar.
Így ismeretlenül is nagyon sok sikert kívánok nektek.
Imma
Csatlakozom Immához, minden szavával egyetértek :o) A blogotok pedig szuper jó - és milyen ügyes Judit, hogy sikerült megjegyzés rovatot szerkesztenie hozzá! :o)
Nehezen találok szavakat a fentiekre, igazából most sem sikerült jól.
Immacolata, köszönjük a kedves és bíztató sorokat, nagyon jól esik, különösen a sok szeretet.
A csajoknak meg örök hála, hogy blogon kívül is meghallgatnak, és rendelkezésre állnak.
Megjegyzés küldése