Ma töltöttem utolsó napomat a munkahelyemen. Igen, felmondtam, de nem a múltkori incidens miatt, az csak egy pici csepp volt a poharamban. Nem akarok magyarázkodni, hosszú lenne a történet, összetett okai voltak a döntésemnek.
Én is sokszor elbizonytalanodtam, és lehet, hogy sokan meg sem értenének, de akiknek a véleménye fontos a számomra, azok mind támogattak, sőt löktek is egy kicsit előre.
Nagyon szerettem a munkahelyemet, a kollégáimat (ez említett egy kivételtől eltekintve), a főnökömet, és ez viszont is igaz. Éppen ezért bazi nehéz volt az utolsó nap. Már reggel sírás közeli hangulatba került mindenki, akivel csak találkoztam, majd ebéd után behívtak az irodába.
Hatalmas Pavlova torta várt rám, természetesen gluten-free, virágot kaptam, képeslapokat, és egy gyönyörű üveggömböt a karácsonyfánkra, hogy amikor ránézek, a csapatra emlékezzek. (Remélem, a kölkök nem törik el ezt is.) Bevallom, őszintén meglepődtem, senkinek nem volt még búcsúbulija, és senki miatt nem pityeregtek. Persze végig hangsúlyozták, bármikor mehetek vissza, sőt még most sem késő meggondolni magam. Mikor indultam haza, a hatalmas kőszívű főnököm utánam szaladt, megölelt utoljára, de mondtam neki, ne sírjon, mert azt már én sem bírom. Aztán hazafele feltettem a napszemüvegem, mert értetlenül néztek a szembejövők.
Az biztos, valami véget ért. De az is lehet, hogy kezdődik egy új dolog, ha mást nem, megint normális család lehetünk, és akkor már megérte.
4 megjegyzés:
Te magadnak kell érezned, hogy mi a jó számodra. Biztos vagyok benne, hogy tudod, hogy mit csinálsz és jó okkal tetted ezt.
Az pedig fantasztikus, hogy ilyen szépen köszöntek el Tőled!
Mert hiába voltál "csak egy takarító", így is képes voltál értéket teremteni! Nem sok ember képes erre, és ezt megbecsülik mindenhol! És hidd el, a döntés, amit hoztál jó! Ha bármi miatt meggondolnád magad, szerintem itt mindig lesz helyed... így nem is "védőháló nélküli" az ugrásod... :)
Jó pihenést! Rád/tok fér!
ja és PAVLOVA??? Aztakutya! Te most az utóbbi napokban biztos felszedtél vagy... 10 dekát! :)))))
Ne légy szomorú, bár teljesen átérzem amit irsz, mert velem ugyanez történt a volt munkahelyemen, mikor felmondtam mert átjöttünk. Nagyon nehéz szivvel tettem és bár nem életem álma állás volt, de imádtam és imádtak engem is a kollégák. A mai napig hiányzik. Jó látni hogy máshol is, itt is emberszámba veszik a "csak takaritókat" és részesül más is ilyen jó élményekben :) sok sikert kivánok a továbbiakhoz!
Megjegyzés küldése