Most, hogy nem dolgozom, és a szüleim is elhagytak minket, a héten rám szakadt a nagy szabadság. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok jó anyuka és háziasszony lenni (ha ez megy, majd továbblépek).
Nos, ennek jegyében, még kakaós csigát is sütöttem, valamit részt vettem a Mátyás osztályában egy szülőnkkel-együtt-karácsonyfadíszt-készítünk foglalkozáson tegnap. Ráadásként a mai délelőttömet a 1DMc-ben töltöttem, ahol nagyon jól éreztem magam.
Mátyásék fogalmazást tanulnak írni, a téma adott, milyen díszt készítettem, kinek és hogyan. A táblára ki van függesztve a terv: bevezetés, tárgyalás, befejezés, de természetesen minden egyes mondat papírra történő rögzítését közös megbeszélés előzi meg a szőnyegen ülve. Tehát, amikor Mrs. Mack elmagyarázta, hogy a következő mondat miről fog szólni, és ennek mi a célja, akkor lehet az asztalhoz menni, és írni. Nagyon ügyesek az elsősök, bár le kell vonnom a konzekvenciát, Mátyás nem az a fogalmazós fajta. Alapvetően nem érdekli a dolog, sokszor oda sem figyel a tanárnénire, de ez jellemző a többi fiúra is. Sokan a legegyszerűbb szavakat nem tudják leírni jól (put, family), míg a lányok többsége csípőből keni a legbonyolultabbakat is. Viszont szívesen segítenek egymásnak, és ezt szabad is, sőt, elvárt. Néha jönnek felsőbb évfolyamosok, a hetedikes testvérosztályból, mindenki kap egy kicsi buddy-t, akivel együtt dolgoznak egy feladaton. Tetszik ez a gyakorlat, sokkal segítőkészebbek, elfogadóbbak egymással a gyerekek, a szünetben sem láttam olyan aggresszív magatartást, amit otthon nap, mint nap.
Elkísértem Mátyásunkat Miss Janelle foglalkozására is, ő az "English as a second language" tanár, aki az idegen nyelvű diákokkal tölt el minden másnap egy kis időt. Na, az ő óráján Mátyás nagyon aktív volt, látszik, egészen más, ha csak vele foglalkoznak, akkor maximálisan odafigyel, és partner. Most láttam, már az angolja is olyan szinten van, amivel együtt tud dolgozni, gyakorlatilag mindent megértett, amit Miss Janelle mondott neki, és probléma nélkül válaszolt, poénkodott is.
Visszafele az osztályba, a kihalt iskola udvaron láttunk egy pár évvel idősebb fiút, aki futva közlekedett. Mátyás mosolyogva átkiabált neki: "Walking!" Mire a delikvens lelassított, továbbsétált, Mátyás pedig: "Thank you". Na, erről beszéltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése