A helyzet kielégítő

Sokan ijedten érdeklődtek, hogy vagyunk ebben a nagy árvízben, mert otthon a hírekben azt mondták...

Köszönjük, hogy aggódtok, nálunk minden rendben. Sajnos több ezer ember nem mondhatja ezt el magáról, az áradással súlytott terület azonban tőlünk 800-1000 kilométerrel délebbre fekszik, Rockhampton és környékén. Minket annyiban érint ez a természeti csapás, hogy a hozzánk vezető főutat is elzárta a víz, márpedig az áruszállítás közúton zajlik, tehát a boltok polcai üresen maradtak az év első napjaiban. Nem tudtunk volna éhen halni, azért annyira nem, de nem azt vettünk, amit akartunk, hanem ami volt. A husospult például tök üresen tátongott, de sebaj, vettem krumplit, sütöttem lapcsánkát és palacsintát is, mivel a gluténmentes lisztet sem nagyon kapkodták el előlünk. 

Mára azt hiszem kielégítő a helyzet nálunk kajaügyileg. Az eső közben esik rendesen felénk is, de az év ennek a szakában ez a mennyiség még a normális értékeken belül marad.

Közben éljük a nyári szünet mindennapjait. Elég nehéz úgy szabadtéri programot szervezni, hogy vagy az eső szakad, vagy a nap perzsel, dög meleg és százszázalékos pára van. Igyekszünk megoldani, tengerparti - sokszor esernyős, esőkabátos - sétával, medencézéssel töltjük az időt, ritkán elvetődünk egy bevásárló központba is, de csak azért, mert ott hűvös van. 

Kicsit hiányolom, hogy a városunkban nincs egyetlenegy fedett játszótér, ahol rossz idő esetén a gyerekek levezethetnék az energiát. Úgy értem, itt az év 4-5 hónapjában gyakorlatilag folyamatosan ömlik az eső, a maradék időben pedig a nap tűz. A játszóterek mindenütt el vannak látva napfénytetővel, tehát ponyvával, ami megvédi a kicsiket a káros sugaraktól, de ezek vízáteresztőek, eső ellen nem védenek.

Nedves időben maradnak tehát a gyorséttermek fedett játszó-részei, na most el lehet képzelni, hogy milyen sokan vannak ekkor, és egyébként sem hiszem, hogy naponta azt a kaját kéne ennünk. Ráadásul a kávéjuk is pocsék. 

Emellett tanulgatunk is itthon, már Mátyás is csatlakozott a matek-klubhoz, bár annyira nincs rá szüksége, de így megint eltöltünk egy pár órát hasznosan, ami azt jelenti, hogy nem a tévé vagy a számítógép előtt ülve. Igen, Mátyás ez utóbbitól függ erősen, egyelőre nem örülök neki, de lehet, még egyszer büszke is leszek rá. Vagy valami elvetemült hacker lesz, aki miatt egy éjszaka kiírtják a családot, és akkor annyira nem.

És végül: Lajosunk ma megint öregedett egy évet, tehát vár ránk délután egy rántotthús - sült krumpli - csokitorta zsúr.
ISTEN ÉLTESSEN!