Apróságok

Pótolni szeretném az elmaradásaimat, ami néhány történet végét illeti.

Emma sikeresen túlesett a fogtömés-projekten, a végére rájött, hogy egyáltalán nem is fáj és nem olyan szörnyűséges ami ekkora hisztit indokolt volna. Valószínűleg kedvezően hatott egyébként a szülinapi ajándék-ötlet megszellőztetése is.

Mátyásról a fogadóórán szintén csupa jót hallott az apja, ami nem meglepő, itt nem divat a gyerekről rosszat mondani. Ugyanakkor tátva maradt a szánk, mikor tanárnéni előadta, hogy Mátyás minden területen magasan az osztály felett teljesít, ugrásszerűen fejlődött pl. az olvasása év elejéhez - február - képest. Akkor egy 11-es szinten volt, majd két héttel ezelőtt újra felmérték, és 24-es nehézségű könyveket hord haza azóta. Mindezt nem dicsekvésként írom le (annak ellenére, hogy iszonyat büszke vagyok Rá), csak jelezni próbálom az esetleg hasonló cipőben járóknak, készülőknek, hogy egyáltalán nem ördöngősség egy külföldi kisgyereknek beilleszkednie, felszednie az angolt nulla szintről, megtanulni írni-olvasni-számolni egy idegen nyelven. Az az igazság - kicsit félve is vallom be - Mátyás elkezdte keverni a magyart az angollal, vagy néha egyszerűen csak átvált. Ma is azon kaptam őket, hogy játék közben angolul beszélgettek egymással.

Mindezt mindenféle lelki megrázkódtatás, szigor nélkül. Továbbra is imádnak iskolába járni, Emma pont tegnap sóhajtotta el magát, hogy alig várja a szünet végét. Már csak 6 nap, én is számolom ám!

A szülinapi jókívánságoknak nagyon örült a lány, mindenkinek köszönjük.

Részt vett egy terep-lovagláson fent a fennsíkon, az esőerdőben. Csak ő, egy vezető és a két ló, árkon-bokron keresztül, patakokon is átgázoltak, még a lábát is fel kellett húznia, nehogy vizes legyen. Szóval igazi élmény volt.