Megannyi történet

Ismét könyvhét van az iskolában, "Egy világ, megannyi történet" szlogennel. Természetesen a lényeg, hogy felhívják a figyelmet arra, milyen izgalmas és érdekes minden egyes könyv, most egybekötve a Föld népeinek megismerésével.

A könyvtár különböző programokkal várja az osztályokat, például jön majd néni, aki kínai mesét olvas, de ami legjobb az egészben, az a jelmezes hétfő. Szerencsére most kaptak az anyukák legalább két hetet felkészülni. Nekünk viszonylag könnyű dolgunk volt, mert Emma évekkel ezelőtt, még otthon kapott egy aranyos kisruhát, fogjuk rá, hogy magyar népviselet, Mátyást meg hozzáigazítottam, így lettek magyar lány és legény.

Mátyás női csizmát visel, köszönet a tél végi leárazásoknak, és az én egyik blúzom van rajta, de a hercig kis bajuszkája feledteti mindezt. Készítettem mindkettőnek egy-egy, szalaggal csuklóra köthető füzetecskét, mintegy tájékoztatóul a többiek részére. Szerettem volna, ha nem hiszik azt, hogy Magyarországon mindenki így öltözködik a mai napig, hanem el tudják helyezni valahol az időben és térben ezt a stílust. Elkövettem azonban azt a hibát, hogy a XIX. századot római számmal írtam, mert ezt nem tudták a felnőttek sem kiolvasni (a tanárokat leszámítva természetesen). 

Meglepődtünk, hogy mekkora sikerük volt, jött egy néni a Cairns Post-tól, aki le is fényképezte a "swedish" párt az újság számára. Emmát pedig visszarendelték kedden is, teljes menetfelszerelésben, mert a helyi tévéhíradó forgatott pár percnyi anyagot a rendezvényről (Mátyásra nem volt szükség, mert ő nem elég autentikus).

A gésának maszkírozott kislány kezébe Japánról szóló könyvet nyomtak, a maori harcos egy Új-Zélandot bemutató könyvet lapozgatott. Emmától megkérdezte a tréfa-répát reggeliző operatőr bácsi: "Neked mit adjunk? Szendvicset?" (Hungary-Magyarország, hungry-éhes)

Végül találtak egy "hungry" könyvet.

Az én kis parasztom

Tanárnéni gésa lett