Utolsókat rúgja a 2011-es tanév, jövő hét végén kezdődik a nyári szünet. Tehát éppen ideje megírnom a régóta tervezgetett bejegyzésemet, amíg még vélünk némi összefüggést felfedezni a téma és a mindennapok között.
Sokan meglepődnek, hogy Ausztráliában az iskolákban a gyerekek nem kapnak enni, vagyis a közétkeztetés az általunk megszokott formában nem létezik. Mert hát ugye milyen dolog már ez? Én pedig ennek marhára örülök, hatalmas kő esett le a szívemről, végre tudom mit eszik (vagy éppen mit nem eszik meg) a gyerekem, egészen pontosan azt, amit én pakolok neki.
Vége a közétkeztetést végző cégekkel, konyhákkal való állandó hadakozásnak, biztosítják -e a gluténmentes étkezést, kéretlen tanácsoknak: talán vegye ki a gyereket innen, mert elveszi a helyet az egészségesek elől. Utána a gyomorideg, vajon tényleg betartják -e a szabályokat, óvónéni nem cserélte -e össze az ételhordót, déli telefonok, anyuka, Mátyáskának ma nem érkezett ebéd, majd a hatalmas sóhajtozások a gyerekek részéről: Anya, a többiekét inkább megettem volna, az jobban nézett ki. Ezt követően az egészségügyi személyzet vádaskodása a szokásos éves vérvétel esetleg rosszabb eredménye után: Anyukának magyarázzam el még egyszer, mi az a gluténmentes diéta?
De nem kell ahhoz lisztérzékenynek lenni, hogy az ember saját maga akarja irányítani gyermeke táplálkozását, mert például nem hiszi már el, hogy egy pohár tej tiszta fej.
Azért annyira nincs nehéz dolga anyukának, nem kell reggelit, háromfogásos ebédet és uzsonnát is csomagolni. Ausztráliában nemigen van divatja a hatalmas ebédnek, az emberek inkább preferálják a gyors, könnyű elemózsiát napközben- pl. szendvics, saláta. Tegyük hozzá, a mi éghajlatunkon, különösen a nyári hőségben ez nem olyan hihetetlen.
A gyerekek tehát szintén szendvicset visznek magukkal, zöldséget, gyümölcsöt, esetleg egyéb apróbb rágcsálnivalót, ún. snack-et. Az iskolában két étkezésre is alkalmas szünet van, az elsőben - délelőtt 11 körül - kezdik a táplálkozást, majd a másodikban - délután 2 körül -, ha valami még maradt, akkor befejezhetik. Emmáék például óra közben is ehetnek, de kizárólag zöldséget vagy gyümölcsöt. Háromkor pedig már jönnek is haza.
A szünetben a közös étkezés a földön ülve, egy-egy nagyobb betonplaccon zajlik, aulában, vagy terem előtt. Mint hallható, sem asztalt-széket, sem tányért, sem evőeszközt nem használnak. Meg is ijedtem, mikor valamelyik nap észrevettem, hogy Mátyásunk nem szívesen fogja meg a villát már itthon sem, inkább kézzel tömi be a vacsorát. Gondos vissza-nevelésbe vettem.
Gondolom a fentiektől eltérő menüvel is találkozhatnánk, ha megvizsgálnánk egy igazi ozzi gyerek lunchbox-át. A lányom barátnője például előszeretettel rágcsál száraztésztát uzsonnára. Ezt eleinte hitetlenkedve hallgattam, de betudtam annak, hogy apukája egyedül neveli, biztos elképzelése sincs, hogyan kell a gyereket etetni, de majd belejön, sebaj. Erre hallom egy ismerősömtől, hogy a fia (másik iskolából) panaszkodva kérte a szendvics-zöldség kombó helyett hadd kapjon már zacskós kínai levestésztát, mert a többiek is azt eszik az osztályban, és az milyen jó lehet. Nos, anyuka lelkileg szétcsúszott, és ekkor én is alaposan megdöbbentem. Szóval ez itt normális.
A tananyag részét képezik egyébként az egészséges táplálkozásról szóló ismeretek is (healthy / unhealthy food), amit a kölkök kiválóan el is sajátítanak, csakúgy, mint a környezetvédelemmel, újrahasznosítással kapcsolatos tényeket. Aztán ki is oktatnak itthon rendesen, például semmit nem pakolhatok nekik, ami kidobandó csomagolóanyagot tartalmaz, gyümölcsöt is felvágva, minden szemét mentesen. Ebben mondjuk sokat segít a műanyag dobozkák széles választéka bármelyik üzletben. Mindenféle színben, méretben, emeletes, sokfakkos változatban, és beletehetjük a lunchbox-ot (ebédes doboz) cooler-ba (mini hűtőtáska) is. Nekünk ez utóbbi bizonyult tartósnak több kicsi dobozkával megtöltve, tekintve, hogy a földet érve nem törik szanaszét (Mátyáskám kis bénaság), hiszen puha műanyag-vászonból készült.
Minden osztályteremben hűtőszekrény található, ahova reggel, érkezés után azonnal berakják a tanulók a dobozukat, aki akarja a vizespalackját is, de ez utóbbi inkább az asztalukon áll, így bármikor ihatnak. Akinek nincs hűtőszekrénye, vagy már nagylány, és derogál neki azt használnia, annak az anyukája jégakkut rak a hőszigetelt dobozába. Ebédmelegítésre nincs lehetőség.
A büfé is biztosít némi táplálékot a tanuló közönség részére, hot-dog, hamburger, pirítós, szendvics formájában, ezek előre megrendelendőek, mindig aznap reggel 9 óráig kell leadni az igényt, és ekkor kell fizetni is. Itt található a mi iskolánk étlapja, ha valakit mélyebben érdekel a téma.
Főszabály szerint senki nem cserélgetheti a másikkal a kajáját, gondolom az esetleges allergiás reakciók miatt, bár ezt a nagyoknál már elég nehéz ellenőrizgetni. Mindenesetre Emmának sikerült elérnie, hogy a tanárnéni mellett kelljen elfogyasztania az ebédjét, és bemutatni az üres dobozt bizonyítékként, ugyanis túl sokszor landolt a komplett szendvics a kukában. És volt olyan hülye, hogy még be is vallotta, a gonosz anyja meg elintézte a felügyeletet.
Utána érdeklődtem az óvodai helyzetnek is, mert nekem sajnos nincs ezen a téren tapasztalatom. Nos, az ovisok is maguk viszik az aznapi ellátmányt, kivéve, ha az intézmény biztosítja azt, de ez utóbbi nagyon-nagyon ritka. Ekkor sem kell számítani levesre és másodikra, csupán egyszerűbb fogásokra, spagetti, szendvics, uzsonnára gyümölcs, keksz.
A vacsora minősül tehát a nagyobb étkezésnek, ekkor jellemző a meleg étel. Helyi viszonylatban ez gyakran valami fagyasztott cucc kiolvasztása, avagy a rendelt pizzát, noodle-t fogyasztják családi körben. Nyugi Nagyszülők, én főzök minden nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése