Izgalmas napok

Kezdődött a karácsonyfa állítással, amit az idén még előrébb hoztunk, már-már sikerült e tekintetben asszimilálódnunk. Helyi szokás szerint ugyanis december elsején kellene díszbe öltöztetni a műanyag fenyőt és a házat, de mi ezt elfelejtettük, és csak pár nappal később, vasárnap ejtettük meg. Teljesen jó egyébként ez a hosszú várakozási idő, az sem baj ha nincs hó meg fagy, sőt.

Majd személyi kérdésekben kellett döntést hoznunk újfent. A kérdés: Jézuskának írjunk levelet, hogy Szenteste érkezzen egy meghitt családi vacsora keretén belül, avagy Mikulásnak jelezzük, hogy 25-én reggelre várjuk. Ilyen nagy horderejű kérdéseket mindig hármasban vitatunk meg, a két gyerek meg én. Jómagam a tradícionális eseményre voksoltam, míg Emma az utóbbira. Így Mátyásunknak kellett dönteni, de a prezentációm végén elejtett félmondat, miszerint "az ajándékokat így hamarabb megkapjuk" meggyőzőnek bizonyult, nyertem.

December elején már elkezdik a gyerekek osztogatni a pici képeslapokat az iskolában. Van, aki mindenkinek ad az osztályban, tanárnénit is beleértve, van, aki csak a legjobb barátainak, és végül van, aki senkinek, mivel felsőbb osztályokban ez már a gyengeség jele lehet. Az utolsó héten közös ebéd, tehát mindenki bevisz egy tál ételt, szülőknek előadott karácsonyi műsor, osztálykirándulás teszik izgalmassá a maradék pár napot. Szerdán előünnepeltük a Mátyás szülinapját is, neki ez volt az első iskolai zsúrja, mivel december 23-án mindig szünet van. Az alábbi video a fiunk (háttal a kamerának) vizsgatáncáról készült, mikor is párban mértani alakzatokat kellett előadni zenére (ezt osztályozták is egyébként).

A bizonyítványt is kézhez kaptuk, egész megnyugtató eredményekkel, de tényleg, egy szavam se lehet. Mindketten javítottak minden tantárgyból egy-egy jegyet a tavaly év végihez képest, ami kimondottan a nyelvi nehézségek eredményesebb leküzdésének tudható be. Mátyásnak például egyetlenegy "very high" (otthon ötösnek mondanánk) minősítés szerepelt a papírján, mégpedig énekből. Tudni kell, hogy Mátyás életében nem énekelt még egyetlen hangot sem, szerintem Miszisz Vóka ezt nagyon benézte.

Természetesen járt nálunk a Mikulás, a papucsok nem maradtak üresen. Levélke került beléjük, amiben Mikulás egy kincsvadászat keretén belül elmagyarázta, merre is találják a csomagokat a kölköcskék. Érdekes módon minden évben ugyanott, a hűtőszekrényben leledzenek, de ez még egyikőjüknek sem esett le, lelkesen keresgélnek immár harmadik alkalommal. Persze én sejtem, hogy a nagy meleg, és a pillanatok alatt fellépő hangyainvázió miatt teszi a tapasztalt öreg a fridzsiderbe az ajándékokat.

Vasárnap aztán személyesen is találkozhattak a Nagyszakállúval, bár a virgács kicsit megrendítette őket lelkileg. Úgy érezték, ez azért súlyos, ennyira rosszak mégse lehettek.

Közben végérvényesen beköszöntött a NYÁR. Azért csupa nagybetűvel, mert rohadt meleg van, ma délután a hőmérőnk 36 fokot mutatott. Gyakorlatilag légkondi nélkül kibírhatatlan napközben, és sokszor éjszakára is alig akar legalább kicsit lehűlni a levegő. Persze az áramszolgáltató már kezd minket szoktatni a viharszezonhoz, az elmúlt 10 napban hatszor maradtunk huzamosabb ideig áram nélkül. Tegnap délután is három órát kellett a medencében úszkálnunk, mire visszakapcsolták. Szörnyű.