Ismétlés, csak jobb

Szép csendesen telnek a napok, élvezzük a nyári szünet örömeit. Nincs rossz dolgunk, az ilyenkor menetrendszerű eső még nem érkezett meg. Ennek egyrészt örülünk, mert tudunk medencézni, játszóterezni, jönni-menni, kirándulni, és természetesen a csapadékkal törvényszerűen együtt járó depresszió sem hiányzik, másrészt van az emberben egy pici, tudatalatti aggodalom, a természet miatt. Ilyenkor hatalmas mennyiségű folyadéknak kellene lezúdulni, ázni-ázni hónapokig, felfrissülni, megújulni, kizöldelni, és raktározni az év hátralévő részére.

Mivel az esővel számoltunk, ezért az utóbbi hetekben kirándulni sem nagyon mertünk, mert ugye előre tervezni nem lehet kültéri programot. Múlt hétvégén azonban feladtuk, és felugrottunk Tableland-re. Megint.

Fogalmam sincs miért imádjuk egyre jobban a fennsíkot, de újból rengeteg nyomós indokkal indultunk neki.

Először is, fél éve, a hidegben nem tudtuk élvezni a tópartot, most sütögetéssel egybekötve megtettük. A Lake Tinaroo partján körbe-körbe fatüzelésű (!!!), füstöt kibocsátó tűzhelyek várnak, ami már önmagában is csábító. Az idő pedig igazán kellemes volt, nem az a rohadt kánikula, árnyékban pont megfelelő.

Ráadásul, érik a banán, mangó, dinnye, hol máshol lehetne a legfinomabb gyümölcsöket megvenni a legjobb áron, ha nem egy farmon? Tény, hogy az üzletekben sem drága a banán már, különösen a tavalyihoz képest. Yasi ugyanis tönkrevágta a banánültetvények jelentős hányadát a környéken, aminek örömére rögtön csillagászati ára lett a gyümölcsnek, talán a 16 dolláros kilónkénti ár volt a legdurvább. Akkor folyton azt próbálták belénkverni a reklámok, hogy együnk körtét, almát, éppen mit akcióztak a nagy élelmiszerláncok, nem kell mindig banán (ami egyébként hivatalosan is az ausztrálok kedvenc gyümölcse). Azóta eltelt majdnem egy év, most valahol 1,50-2 dollár között mozog, de természetesen a bolti banán íze meg sem közelíti a termelőtől vásároltét.

 Az ültetvényen szépen becsomagolva érnek a banánkák. Az autóban felmerült a kérdés, vajon miért vannak lefóliázva a fürtök? Emma lányom gondolkodás nélkül vágta rá, hogy természetesen ő tudja. Annyira megörültem, no, gondoltam, nemhiába járatjuk abba az iskolába a gyereket, milyen jó, hogy a számunkra idegen, szokatlan dolgokat megtanítják neki, még büszke is lettem az én okos lányomra. Egy pillanatig. Majd, a legnagyobb magabiztossággal adta elő, "azért vannak becsomagolva, hogy ha leesnek a fáról, akkor ne üssék meg magukat".

Apjával egymásra néztünk, egyből nyugtáztuk: a lányunk igazán jó ozzi lett, tökéletesen aklimatizálódott, hatalmas önbizalommal osztja meg a teljesen nyilvánvaló hülyeséget olyan témában, amiről fogalma nincs, hangjában a bizonytalanság legkisebb morzsája nélkül. Valóban, erre tényleg jó az iskola, ha már a gazdálkodás rejtelmeibe nem vezet be, de a magabiztosság... prájszlesz. Igaz, a kérdésemen azért kicsit elgondolkodott, miszerint akkor miért nem szivacsmatracot tolnak a fák alá?

Á, Lajos rendes volt, mert elárulta a megfejtést: egyrészt a madarak, állatok miatt húznak zacskót a fürtökre, hogy ne dézsmálják meg a termést. Másrészt, a műanyag csomagolóanyag alatt még melegebb és párásabb környezet biztosított, ami kedvez az érési folyamatnak.

Az út szélén pedig rengeteg helyen lehet vásárolni, általában becsületkassza alapon. A kedves vevő a kihelyezett perselybe dobja az áru ellenértékét, ami azért előre megszabott, tehát nem az egyén döntésétől függ. Pl.: egy zacskó avokádó 2 dollár, vagy 6 db banán 2 dollár.

A banán pedig nem kényszerérett, nincs befújva mindenféle gázzal, és az íze olyan, amiről évekkel ezelőtt fogalmunk sem lehetett.