Munkaügyben

A legjobb időszakban, holtszezonban, a nyár közepén került elő a téma, és mint az sejthető, nem kell semmi jóra számítani ilyenkor.

Tekintettel arra, hogy itthon dekkoltam a gyerekekkel egész januárban, munkát keresni sem tudtam. Lajos megérkezésünk óta tanulmányozza a munkaerő-piaci helyzetet, és próbál betörni több-kevesebb sikerrel. Azért azt előre kell bocsátani, hogy ő iskolába jár napközben, így dolgozni csak 4 után, vagy hétvégén tud, tehát bizonyos szakmák eleve kiesnek. Szerencsére a város az idegenforgalomra épül, ami azt jelenti, hogy szálloda szálloda hátán, éttermek, bárok. Így szükség van rengeteg takarítóra, pincérre, konyhai kisegítőre, esetleg recepciósra, stb, tehát javarészt esti-hétvégi munkásra.

Tájékoztatásul: a város lakossága megközelítőleg 150.000, az ideérkező turisták száma évente 1.000.000, fő (ezen én is csodálkoztam, mikor olvastam, szerintem a válság előtti adat lehetett).

Mikor ideérkeztünk optimistán álltunk a kérdéshez, gondoltuk Lajosnak marha jó esélye van - figyelembe véve a szakmáját, gyakorlatát, nyelvtudását - bármilyen részmunkaidős adminisztratív munkára, rugalmas munkaidővel, hirdetnek is ilyeneket. A sikertelen jelentkezések után aztán pincérként pályázott, volt próbanapon is, végül már annak is örült volna, ha a zöldségeshez felveszik ládát pakolni. Mennyire boldogok voltunk, mikor a szórólap kihordó maca felhívta, és elkezdhette kivinni a papírkákat fillérekért. Ezt azóta is csinálja, amit így keres, az fedezi a heti benzinköltséget (a benzin olcsó, nem a fizetés nagy). Emellett a helyi rendezvény központban büfés fiú, bocsánat úgy mondják, hogy catering attendant. Szüksége volt egy un. RSA engedélyre, egynapos tanfolyam, de így alkoholt is van joga eladni (mérni?). Szintén heti 1-2 napos meló, és szereti (!!!). Pont most vallotta be, nem hiányzik a pénzügyi igazgatóság. Gondolt már rá kétszer, de nem hiányzik.

Most jövök én. Szeretnék a családom hasznos tagjává válni, és dolgozni. Emellett nekem kell a kis csapatot a víz felett tartani, ami azt jelenti, hogy egy hét múlva, mikor Lajosunk elkezdi az egyetemet végre, én korlátlan óraszámban dolgozhatok. Gondosan felépítettem a karrier-tervemet: takarítani fogok. Gyakorlatilag ezt csinálom tíz éve, teljesen ingyen, mindenféle megbecsülés és elismerés nélkül. Most kaphatok érte pénzt is, és az sem utolsó szempont, hogy itt ez a legjobban fizetett, szakképzettséget nem igénylő munka. Megpróbáltam utánaszámolni, ha teljes munkaidőben tudnék dolgozni, az fedezné a megélhetésünket a jelenlegi színvonalon, sőt, ha kicsit ügyesek vagyunk, a gyerekek tandíjának javát is ki tudnánk gazdálkodni. Ez így nagyon szépen hangzik, már csak meg kell keresni azt a munkát. Most, holtszezon közepén, amikor a szállodák és éttermek üresek. Benéztem pár fejvadász céghez, ahol megnyugtattak, hogy most egyáltalán nincs üres állás a városban. Pályáztam álláshirdetésekre az újságból, az eredmény semmi.

Van egy halvány reménysugár, kedves ismerősünk beajánlott egy takarítócéges-nőhöz. Igaz, alkalmanként fog hívni, de kezdetnek talán nem rossz, referenciának mindenképpen jó lesz, ha végre megérkeznek azok a turisták. Csütörtökön megyek is egy próbanapra, ahol kiderül, hogy megfelelek -e. Ha mégsem, hát visszamegyek ügyvédnek.