2010. március 18., csütörtök

Péntek, az én napom!

Az elmúlt egy hét legeslegjobb napja előtt állok (ülök), ami egy hasonló minőségű estével kezdődik. Az elmúlt 7 napban folyamatosan dolgoztam, így a következő 48 órára tették a hétvégémet, péntek, szombat.

No, ennek örömére indítottam kevéske mexikói csirkével (háromszor szedtem, mert az utóbbi hónapban két kilót fogytam, és kell a kalória). A desszertnek szánt citrom- vagy mangófagyimat a kölkök tegnap eltüntették, Lajos pedig nem vett pezsgőt, ahogy azt az emelkedett hangulat megkövetelné, így ez a műsorszám kimarad.

Mivel Apánk egyetemen van legalább kilencig, az aprónép megfürdetése után én - egyes-egyedül én - választhatom ki, hogy mit nézzek a tévében! Választhatok a férjem által letöltött két sorozat egy-egy epizódja között. Hurrá!

Aztán holnap aludhatok, egészen nyolcig, amikor is a gyerekeket össze kell raknom, iskolába-indulósra, majd kitakaríthatom a házat, és egy gyenge bevásárlás-piacozás után, vacsorakészítés közben süthetek pár tucat palacsintát a nálunk rendezendő játszódélutánra.

Annnyira király dolgom van!

És most mindenki szívja magába az érzést:




Minek is kéne több?

Nincsenek megjegyzések: