Szigetelünk

Lassan, de biztosan kezdünk belesüllyedni a helytállni-akarásba.

Keveset van együtt a család, a gyerekeknek általában be kell érniük egy szülővel egyszerre, igaz, az legalább a sajátjuk. Egyelőre. A hétvége nekem csak ritkán szombat-vasárnap, inkább péntek-szombat, vagy vasárnap-hétfő. És ha esetleg mégis, akkor Lajosnak minden második hétvégén két egész napos jelenése van az egyetemen, aminek általában eleget is tesz. Ha sem egyetem, sem nekem munka, akkor Lajos büfésfiút játszik, mert menjen az ember, ha hívják. A húsvéti szünetben előfordult egy teljes nap - a tizenegyből - amit együtt töltöttünk, négyen.

Anya munkahelyén

Ezen felül nemcsak egymásra, másokra sincs érkezésünk, vagy valahogy nem jön ki a lépés.... Kezdünk elszigetelődni az itteni ismerősöktől, és nem tudom, miért alakult ez így, viszont kétségem sincs felőle, hogy az okok elsősorban bennünk keresendők.

Sajna, az otthoniaknak a blogon kívül nemigen maradt más. Lassan be kell írnom a naptárba, hogy egy héten egyszer hívjam fel Anyukámat. A többiekről ne is beszéljünk... Aki levelet vár még mindig tőlem, az reménykedjen tovább, és ezennel fogadja sűrű bocsánatkérésemet.

Egyébiránt kezdünk belerázódni az új szerepekbe. Lajosnak nagy odafigyelés, nekem pedig még nagyobb türelem szükségeltetik ehhez. Például ki kell írnom minden nap az aznapi teendőket (pl. ellenőrizni, hogy nálunk van -e a gyerek uzsis edénye és palackja, mielőtt elhagyjuk az iskola területét), de ha kíírom, akkor én vagyok a sárkány, mert parancsolgatok. A múlt héten is csak háromszor ment vissza az ember a boltba bevásárlás után visszacserélni egyes élelmiszereket, amikkel sajna tényleg nem tudunk mit kezdeni. Tudom, hogy jó pap is holtig tanul, de remélem addig nem kell várni. A porszívózás jól megy (ha kíírom), a főzéshez túl sok reményt már nem fűzök. Pedig elég kiborító, mikor vasárnap délután ötkor holtfáradtan hazaesek, és a gyerek nekem szegezi a kérdést: Anya, és mi lesz a vacsora? Ettől már csak az jobb, mikor délután Lajos felhív otthonról engem munka közben, ugyanezen témában.

De Mátyás megnyugtatott, mikor sajnálatomat fejeztem ki az ügyben, hogy már régen nem mentem érte: "Anya, nem kell hogy várjál rám az iskolában, csak menjél, és keressed a pénzt nekünk! Neked az a dolgod!"