Mátyásék a technology tárgy keretén belül a rovarokkal foglalkoztak a jelenlegi terminusban. Ez azt jelenti, hogy bogaras dalokat, meséket ismertek meg, rajzoltak, gyurmáztak, ragasztottak, de előtte jött egy bácsi valami okos helyről, aki hozott élő egyedeket, jó sokat, és egy kiállítás keretén belül mesélt róluk, az életükről, testfelépítésükről, táplálkozásukról. Mindenki haza is hozhatott két bogár-tojást, használati útmutatóval ellátva, csak várni kellett, hogy kikeljenek, majd utána gondozni őket. Hatalmas lázban égtünk, de záptojásokat kaptunk nem kis megkönnyebbülésemre. Ezt követően - az akció lezárásaként - bogárka építés vette kezdetét az osztályban, wc-papír guriga, szívószál, levelek, dobozok felhasználásával, a lényeg, hogy az elsős modellezni tudja a testrészeket, szárnyakat, összetett szemet, stb.
A fiúnk erre hazahozta ezt:
Nagyon büszke volt rá, meg is dícsértem, majd kicsit gyanakodva kérdeztem:
- Jaj, hát ez gyönyörű, de nem úgy volt kicsim, hogy bogarakat fogtok gyártani?
- De, de és a többiek azt is csináltak. De az mind unalmas volt! Nézd meg az enyémet, ez bazi izgalmas! - majd szenvedélyesen magyarázni kezdett - Látod, ez itt a lufija a tetején, és van fogás is, hogy fel ne szálljon teljesen, és van zseléje, meg ez itt az ágyúja. Ja, és ez itt a szárnya!
És nagyon büszke lettem a különleges kisfiamra.
Az alkotásokból kiállítást is rendeztek, és az összes elsős osztály körbejárta a többiek művét. Majd pár nap múlva Mátyás díjat is kapott a problémamegoldó képességéért, és a tudatos eszközhasználatáért (nem tudom, hogy megfelelő -e a fordítás), egy másik kisfiúval együtt az osztályból.
Tudom, hogy az ausztrál oktatási rendszer rengeteg hiányossággal rendelkezik, csakúgy, mint a magyar. Nem kívánom egyiket sem méltatni, sem elmarasztalni, mindkettő más. De ekkor felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mit kezdenének Mátyással otthon? Attól tartok, hogy megnyírbálnák a szárnyacskáit.
2 megjegyzés:
Hát igen, itthon nem nagyon komálják, ha valaki nem illik a képbe, nem pont azt csinálja, mint a többi.
Örülj neki, hogy kreatív és hagyják is érvényesülni, sőt támogatják is, mivel ki is tüntetik érte! :)
Végtelenül örülök!!!!
Én iszonyatosan értékelem ezt az itteni rendszerben, és igen büszke vagyok Mátyásomra. Csak abban reménykedem, sosem kell az otthoni iskolát megismernie.
Sokan leszólják az ozzi iskolákat, merthogy túl lazák, és nem tanulnak semmit a gyerekek. Nos, Emmánál én is kezdem ezt tapasztalni, de a fiúnkkal csodát műveltek már a prepiben.
Mindenkinek ezt kívánom, őszintén!
Megjegyzés küldése