A szabályok változnak.
..................................................
Ezért fogtam is a botjaimat és kicsörtettem a Jettyre egy kis cápahorgászatra. Gondoltam az majd megnyugtat.
Különleges nap volt. Sorra fogták a catfisheket és a cápákat, volt is olyan nyüzsgés, mint a vasárnapi zöldségpiacon. Mindegy volt milyen kishalat tettem a horogra, előbb vagy utóbb orsósivítás lett a vége, amiből egyszer sem jöttem ki győztesen. Három duplahorgos szerelés elvesztése után feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon kellően készültem-e fel erre a csatára.
Nem.
Sem a botom, sem a damilom nem vonathúzásra lett tervezve, így egyetlen fegyverem a korai berántás és a fegyelmezett fárasztás volt, pont addig a szintig, hogy ne szakítsam be a cuccot.
Az utolsó drótelőkés szerelésem, melyet a szomszédomnak köszönhetek bírta a legtovább.
Ez a "mozdony" is süvítő dobbal indított, azonnal karikára hajtva a botot. Az első huzavonát még álltam, de ha sikerült is fél méter nyernem, a halacska egyből egy 10 méteres kirohanással válaszolt. A második ilyen után felsimertem egyetlen esélyemet, azaz, hogy a Jetty közepén voltam és volt még tér egy kis sétára a vége felé. Füstölő fékkel és görbe botommal szépen bandukoltam a stég túlsó vége felé, miközben szép kis szurkolótábor gyűlt körém. A horgászok sorban kapkodták ki botjaikat utat engedve nekem. Én meg csak tekergettem az orsómat, színlelve, hogy ura vagyok a helyzetnek és megvan a hal, csak játszok vele.
................................................
Elfogyott a Jetty, de nem fogyott a vonatnyi erő. A damilom már tartalékra kapcsolt, így gondoltam itt az utolsó esély a megállításra. "PING".
.................................................
De ki bírja a bevándorlási szabályváltoztatásokat követni?
..................................................
Ezért fogtam is a botjaimat és kicsörtettem a Jettyre egy kis cápahorgászatra. Gondoltam az majd megnyugtat.
Különleges nap volt. Sorra fogták a catfisheket és a cápákat, volt is olyan nyüzsgés, mint a vasárnapi zöldségpiacon. Mindegy volt milyen kishalat tettem a horogra, előbb vagy utóbb orsósivítás lett a vége, amiből egyszer sem jöttem ki győztesen. Három duplahorgos szerelés elvesztése után feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon kellően készültem-e fel erre a csatára.
Nem.
Sem a botom, sem a damilom nem vonathúzásra lett tervezve, így egyetlen fegyverem a korai berántás és a fegyelmezett fárasztás volt, pont addig a szintig, hogy ne szakítsam be a cuccot.
Az utolsó drótelőkés szerelésem, melyet a szomszédomnak köszönhetek bírta a legtovább.
Ez a "mozdony" is süvítő dobbal indított, azonnal karikára hajtva a botot. Az első huzavonát még álltam, de ha sikerült is fél méter nyernem, a halacska egyből egy 10 méteres kirohanással válaszolt. A második ilyen után felsimertem egyetlen esélyemet, azaz, hogy a Jetty közepén voltam és volt még tér egy kis sétára a vége felé. Füstölő fékkel és görbe botommal szépen bandukoltam a stég túlsó vége felé, miközben szép kis szurkolótábor gyűlt körém. A horgászok sorban kapkodták ki botjaikat utat engedve nekem. Én meg csak tekergettem az orsómat, színlelve, hogy ura vagyok a helyzetnek és megvan a hal, csak játszok vele.
................................................
Elfogyott a Jetty, de nem fogyott a vonatnyi erő. A damilom már tartalékra kapcsolt, így gondoltam itt az utolsó esély a megállításra. "PING".
.................................................
De ki bírja a bevándorlási szabályváltoztatásokat követni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése