Könyörgöm milyen állatfajta az, amelyik a 100 fontos (45 kilós) damilt is elviszi drótelőkével együtt? - szitkozódtam erősen, miután elvesztettem a kötélhúzás versenyt a horog másik végén lévő kollégával. Csak megállítani tudtam, de visszafordulásról már nem is lehetett szó, a damil feladta. És milyen hirtelen történt: még a szokásos sörömet sem tudtam kinyitni!
Gyors nyargalás az autóba a tartalék drótelőkéért, és játszd újra Sam. Bíztam benne, hogy az újraszerszámozás, új csomó stb csak jobban seper majd.
Másodszorra is ugyanaz szilaj kirohanás, és most is jól ült a horog, hiszen a botom nem viccelek 180 fokra hajtotta. Azt hiszem ezen maga a gyártó is dobott volna egy hátast, ha látja. Ez ám az ár-érték arány!
Bevallom nem is próbáltam kímélni, megadva az alkalmat egy esetleges új "nagy" beruházásra ( min 30 dolcsi ). Rövid bemutatkozás után nagy csend lett, nem mozdult őkelme én meg elbizonytalanodtam, hogy vajon hallal vagy vasmacskával van most dolgom és csak szimplán leakadtam a fenéken valamibe. Csak feszítettem a botot és vártam. Percekig. Hátha elindul. De nem, csak a bicepszem görcsölt be. Mind a kettő.
Aztán gitároztam kicsit a damillal, de ez sem segített.
Ekkor már hat szurkolóm is volt, akik hangosan budítottak, hogy ez bizony stingray, az szívja magát rá a tengerfenékre és cseszik mozdulni akárcsak szamár az ösztökélésre.
Akkor próbáljuk meg húzni a fenéken kicsit- gondoltam és meginvitáltam egy kis sétára a lépcső felé.
Úgy tűnt a dolog működik, és újra elkezdett húzni, mint a vonat, én meg szimplán csak rámarkoltam két kézzel a damilra és húztam, mint ökör a szekeret, pont úgy, mint aki tiszta szívből vágyik már az új botra.
Sikerült ki is vonszolni a mólóig, sőt azon is túl, mivel már ment is be alá azonnal. Most viszont ráfázott, mert a Jetty ezen részén van egy 20 méteres rész ahol nincs oszlop és ezért be is lehet engedni, akár magad alá is. Legalábbis, ha a botod szereti a 180 fokot, vagy többet.
Jó tizenöt perc után felbukkant a kártyaasztal méretű mérges rája és már vonszoltam is ki a lépcső felé. Rögtön akadt egy lokál mate, aki vállalta a dokkolást. Jobb híján magával a damillal kellett megpróbálni kivonszolni, ezért kesztyű és két kéz és emelt Hassmír (vagy valami ilyen volt a neve): - drótelőke leszakadt, a forgó megmaradt. No meg az élmény, egy ekkora csata után.
- Volt 50 kilós, mit gondolsz mate?- kérdeztem Hassmírt izgatottan.
- Ne viccelj, ez volt száz is, ötvenet bármikor felemelek fél kézzel is, de ezt kettővel sem bírtam el- felelte és pólóját felgyűrve befeszítete bicepszét, ezzel adva nyomatékot szavainak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése