Elkaptam Kathyt

Nem. Nem csalom az asszonyt.
.....................................................
Kedd-
Vannak dolgok, melyeket már nem lehet visszahozni. Erre akkor jöttem rá, amikor felnézve az égre -hogy mikor áll már el a vad, esős- szeles orkán- azt vettem észre, hogy repül a Schmitzes sapkám, bele a Korall tenger dühös hullámaiba.
Nem merült el, hiszen Schmitz.
Egy pillanat alatt lepergett szemem előtt teljes trailer-es életem és a céges golfozás, ahol őt kaptam. Nem lehet, hogy a nyavalyás tenger ezt elvegye tőlem.
Kétségbeesetten dobáltam utána a dupla horgos szerelékemet, de sokszori próbálkozásra sem sikerült megakasztani, hogy visszaszerezzem. Talán azt hittem, ha sikerül elkapnom, akkor visszakaphatok egy kicsit a múltból is.

Szerda-
Heves a kapás, de mini cápa, csupán 1-1,5 kilós. 10 pec után ismétlés. Úgy látszik ma kimenő volt a cápaoviban, így a zsákmány 2 hal, alig elég egy családi fish und chispre.

Vasárnap-
Üres volt a Jetty. Csak egy mate bohóckodott a móló elején egy kis hálóval, hogy kishalat fogjon, gondolom russzlinak.
Hol esett, hol meg nem, az intenzitás váltakozott. A sok kis apró rángatás után, nem tűnt kecsegtetőnek a nap, ráadásul ez eső is belehúzott, már (a tizedik szülinapos) nike cipőmben is gyűltek a tócsák. Éppen az indulás gondolatával viaskodtam, mikor egyszer csak, illetve csak egyszer egy jó nagy rántás után teljesen belazult az 1.0-ás monofil damil. Bőszen utánatekertem, de újra kicsivel később a csoda megismétlődött. Gondoltam ennek fele se tréfa már, ezért egy jól begyakorlott pontyos berántással válaszoltam. Nem túl heves, de izmos reakció érkezett.
Szóval ez nem cápa, nem is tengeri kígyó avagy polip- nyugtáztam magamban. Akkor ez a mosnter! Aki már tucat szerelésemet elvitte!!!
No megállj csak, majd most jól elkaplak pajtás- becézgettem és kíméletlenül lecsutkáztam a schimanó fékjét, ami nem jelenti, hogy a szörny meg ne bírta volna ezt is csúsztatni. Valentínónak igaza volt, ez nem cápaölő orsó, nem ilyen halakra van kitalálva, viszont az 5000 Ft-os noname márkájú Auchanos pontyozó botom meglepően jól viszgázott (nem is tört el).
Szerencsémre a catfish nem igazi sporthal, nagy behemót, de viszonylag gyorsan kifárad (ha ez egy 25 kilós cápa lett volna sose fogom ki).
Igaz a móló mellett elég nehéz volt megállítani, hogy ne menjen be alá, és a féknek egy kis damilos ráfogással be kellett segíteni. Tudta ő is, hogy itt az utolsó esély a menekülésre, így beleadott mindent, akárcsak én, aki két kézzel szorítva a botot ( a damillal együtt) nagy terpeszállásban karikára hajtottam a botot, hogy felhúzzam a mélyből. A damil kibírta , így végül kathy feladta, felbukkant a felszínre.
Szépen körbetangóztam vele a mólót, egészen a lépcsőig, csakúgy, mint a múltkor, azzal a különbséggel, hogy most én álltam nyerésre. Igaz nem volt még egy árva fogóm sem, mert mindent a kocsiban hagytam, gondolván úgysem fogok semmit ilyen időben, ezért damil a kézre és emeld Géza.

Így tudtam meg azt is, hogy az 1.0-es damil is el tudja vágni az ember kezét.

P.S. Árpádnak üzenem, már megtanultam horgászni.