Kómában

Szombat reggel óta úgy érzem magam, mintha kómában lennék. Talán az idő teszi, nem süt a nap, borult az ég és néha esőcseppes. Pedig lenyomok naponta két kávét, mégis félálomban telik a hétvégém.

Ez az állapot tulajdonképpen illik a hely hangulatához. Itt élünk a világ végén, egy távoli homoksziget eldugott kicsi városkájában, annak is a legészakibb szélén, egy pinduri zsákutcában. És ebben az utcában töltöm mindennapjaimat, tekintve, hogy kábé 100 métert kell gyalogolnom a lakástól a munkahelyemig. Annyira mozgalmasak a mindennapok, és annyi minden történik itt! Számszerint semmi. Még a szemöldökömet is simán meg tudom növeszteni, a kutyának nem tűnik fel a rendezetlenség (igénytelenség inkább).

Az agyam is iszonyatosan ki van használva. A munkanapokon az egyedüli dolog, amire figyelnem kell, hogy otthon ne hagyjam az ebédemet. Azon, hogy mit főzzek már régen nem kell gondolkodnom, húst krumplival vagy rizssel vagy tésztával. Mikor ugyanis megkérdezem a kölköket, hogy mi legyen a vacsora, Mátyás mindig ezt mondja: hát pörkölt tésztával. De az nem lehet kisfiam, mert tegnap volt. Jó, akkor pörkölt rizssel. Ez így igen változatos, és egészséges is, de legalább megeszik.

Viszont ma levágtam az Emma szép hosszú haját, mert azt hittem, hogy fodrásznak (is) jó vagyok. De kiderült, hogy nem. Csak Emma még nem tudja, mert szerencsére hátulról nem látja a fejét. Tudnám, akkor miért sírt, hogy nem akar így iskolába menni addig, amíg meg nem nő megint a haja?

Erre a lépésre sajna szükség volt. Nem olvastam még mások bejegyzéseiben, de nekünk első ausztrál-iskolás napoktól kezdve igen sok gondot okoznak a fejen esetlegesen megtalálható apró állatkák. Egyszóval a tetű. Rendszeresen visszatérnek, irthatom én a legjobb szerrel, folyamatosan, kenhetek a hajára megelőző sprayt, akkor is. Kolleganőimtől hallottam, hogy ez itt teljesen normális jelenség, a szállodai szobákban is gyakran találkozom a tetűirtó szer dobozával. Mi is minden szünet elején lekezeljük, és akkor legalább az iskolamentes napokon nem viszket a gyerek. Szóval most megszabadultunk a sörénytől, hátha így nem mászik át a kis tetű.

Kedden véget ér a téli szünet, és sokak aggódó kérdésére közlöm, Lajost nem viselte meg annyira, mint várta, és a gyerekek is élnek még.