Családi nap keretén belül ma elmentünk a helyi botanikus kert - mellett. Ugyanis a kertben már voltunk, tetszett is, de most más célom volt. Fel akartam mászni a mellette lévő hegyre, ami egyébként természetvédelmi terület, szépen kiépített gyalogösvénnyel, pihenőkkel, kilátó helyekkel. A kölkök persze végig nyávogtak, hogy fáradtak, melegük van, szomjasak és a legjobb lenne visszafordulni, de nem hagytam magam, régóta terveztem ezt a sétát.
A hegy ugyanis a repülőtérre néz, a kilátóhelyekről végig látni a kifutópályát, a fel- és leszálló gépeket. Szóval, nekem való hely. Lajos rendes volt, asszisztált a hülyeségemhez, sőt filmezett is. Kivártuk a legnagyobb gép felszállását, a gyerekeket a hűvösben, az asztalnál hagytuk, legalább 20 percet álltam a tűző napon, hogy végre elinduljon. Épp mikor felemelkedett a földről, és hozzánk a legközelebb érkezett, a drága csemeték elkezdtek visongatni, hogy "Kígyó, kígyó, kígyó!!!".
Szóval úgy jártam, mint Wilson bácsi, a Dennis a komisz-ban, elrabolták tőlem azt a pár pillanatot. A kígyó meg jól megijedt, eltűnt, mi már nyomát sem láttuk.
2 megjegyzés:
Én egész nap ott ülnék és a repcsiket bámulnám. :) Na meg fényképezném. :)))
Nagyon jooo a videon ahogy kiabaljak, hogy KIIIIGYOT TALAAAALTUUNK!!! :D
Megjegyzés küldése