Az éjszaka közepén Mátyás visítására ébredtem: Pók, pók, hatalmas pók a szobámban!
Egyből tudtam, hogy ennek fele sem tréfa, hiszen "Ausztráliában minden lehetséges", kómásan rohantam hozzá. Az ágya fölött, a falon egy hatalmas, de inkább hosszúkás fekete árnyékot láttam. Kicsit megnyugodtam, hogy az alakjából ítélve inkább gekkó, mint pók lehet, majd felkapcsoltam a villanyt.
És ekkor eltűnt. Mert nem is volt ott semmi, csak a plafonról lelógó origami-daru árnyéka játszott velünk. Mátyás váltig állította, hogy pedig ott volt, ő látta, és erre Apa, aki egyébként még ébren volt, lerohant az emeletről (nekünk ott van a nappali), hogy megmentse az ő drága kicsi fiát a gonosz és elvetemült pókoktól. Pár perc után sikerült meggyőzni a fiatalembert, hogy semmi nem volt ott, visszafeküdhet, de ez már nem ment. Így Apa lett a hős, aki önfeláldozó módon Mátyás mellett aludt reggelig.
Hát, kérem, ilyen izgalmas dolgok történnek ebben az Ausztráliában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése