..........................................
Sokszor megfogadtam már magamban, hogy nem tanulok már tovább, ez az utolsó iskola vagy tanfolyam és kész, vagyis "ez" a harc lesz a végső, de az élet mindig a másik gombot nyomta meg. A végén édesapámnak lesz igaza, aki azt mondta, hogy "fiam, életed végéig tanulsz".
Egy filmben hallottam azt, hogy akkor akkor válsz felnőtté, ha rájösz, hogy egyszer meghalsz. Legtöbben viszont attól az időponttól számítják a felnőtté válást, amikor önálló életet kezdenek és eltartják magukat.
Netán rájönnek, mi az élet értelme.
A szülők szemszögéből a felnőtté válás szimplán az esküvő napját jelenti.
Apukák, anyukák az első gyerek születésekor ébrednek öntudatukra, érezve a gyerek hozta felesősséget és egy csapásra változnak át.
Ezek már egyenként mind sikerültek nekem is, így gondoltam nincs újabb a nap alatt.
Már megint tévedtem.
Ez is igaz: akkor válsz felnőtté, ha már nem szeretsz többé kisdiákot játszani.
Nálam most érkezett el ez a pillanat.
Amikor elkezdtem a JCU-ra "járogatni" volt bennem lelkesedés. Nem mondanám, hogy színtiszta kihívás volt amit éreztem, sokkal inkább mohó kíváncsiságnak hívnám, hogy vajon milyen lehet más kultúrában, más nyelven a tanulás.
Na ez elveszett.
Már nem ujjongok ha órám lesz, nem is hegyezem ki szépen a ceruzáimat, csupán előre megfontolt szándékkal leszűkítem mit tanulok meg és pontosan mikorra, hideg fejjel, izgalom nélkül ülök be vizsgára, amit, mint egy szamuráj végzek ki, többnyire a műsoridő fele körül, minden élvezet, öröm, kéj vagy megkönnyebbülés nélkül. És utána értetlenül nézek az osztálytársakra akik rendre azt hiszik, azért fejeztem be ilyen hamar mert feladtam.
Micsoda kezdők. Még mindig nem jöttek rá, hogy itt a vizsgaidő hosszát a legrosszabb diák szintjére szabták, hogy esélyt adjanak nekik is, így aki ezt túlteljesíti az csak egyszerűen attól jobb.
Személyes tapasztalataim:
- 8 tantárgyból 3 kiváló oktató, valamint 3 csapnivaló (akit azonnal rokkantnyugdíjaznék is),
- az átlag diák bajban van a számokkal (a fejben számolás már mágia) , többnyire kétszer lassabban számol, mint ír,
- aki eddig még nem tudott könyvelni, az a master képzés után sem lesz jó könyvelő,
- az angolul nem tudás egyáltalán nem akadálya az angolul beszélésnek,
- a tanárt bármikor bepanaszolhatod, azért is ha nem érted a tananyagot,
- a vizsga nem mindig jelenti azt, hogy az egész tantárgyat számon is kérik tőled, néha csak a tesztet követő tananyagot kérdezik,
- a számológép pontos kezelése itt megtanulható,
- az excel korántsem világprogram,
- szokásos esetben az elmélet és a gyakorlat aránya 1:1,
- az oktatott elmélet szinte minden levezetéstől meg van kopasztva,
- új, nem ismert számítási feladat típus nem lehet vizsgán,
- a képlet nem arra való, hogy bemagoljuk, azt úgyis megadják a képletmellékletben,
- az órára bármilyen későn érkezni is teljesen illendő, de a késés számon kérése már nem.
.........................................
Nem vagyok diák. Lélekben már nem.
1 megjegyzés:
Én még lelkes vagyok. :)
Ami a felnőtté válást illeti: az apák könnyen elengedik gyermeküket, talán férfi mivoltuk miatt is. Az anyák némelyike, főleg a fiús anyák életük végéig tutujgatni akarják a kicsi fiukat aki már rég nem az, ezzel gyakorta megkeseritve az életét, nem ritkán örökre. Ebből le lehetne vezetni komoly tanulmányokat, miért is van igy, melyek nagyon érdekesek a tudomány szemszögéből. A felnőtté válást a magam szemszögéből az önálló felelős gondolkodás megjelenésére teszem, melyet élethelyzetek produkálhatnak mikor jön el, valakinél el sem jön soha. Illetve az önállóság, mely nálam egyenlő az életrevalósággal is. Valaki egész életében anya szoknyáján élne ha tehetné, más már 12 évesen érett gondolkodású,egy felnöttet is megszégyenitve. :)
Megjegyzés küldése