Pont ma

Pont egy évvel ezelőtt szálltunk le Ausztráliában, először Sydney-ben, majd pár óra múlva a trópuson, Cairnsben, ahol élünk azóta is.

Tizenkét hónap. Mire is lehet ez elég, mennyi minden történhet ennyi idő alatt?

Nem, nem váltottuk meg a világot, ahhoz kevés. Viszont éppen elég arra, hogy elkezdjünk egy másik életet felépíteni (vagy folytatni a régit egy másik országban?).

Először rácsodálkoztunk a rengeteg újdonságra, a fákra, a házakra, a közlekedésre, a madarak hangjára, az iskolára, az élelmiszerekre, az emberek közvetlenségére, majd mire mindennek a végére értünk, már meg is szoktuk. Nem mondanám, hogy nem érnek meglepetések a mai napig, de azt hiszem belerázódtunk.

Lett lakásunk, majd otthonunk, amit most, a szerződésünk lejártakor majdnem itt is hagytunk. Körbenéztünk, hátha találunk picit nagyobbat picit többért, hiszen Emmánk kitalálta, hogy külön szobát akar. De nem jött a nekünk tetsző, szeretjük is a jelenlegi házunkat attól függetlenül, hogy lassan kinőjük. A költözést tehát elhalasztottuk fél évvel, áprilisban visszatérünk rá.

Mindenkinek lett fix pont az életében, tehát Lajosnak JCU - James Cook University -, gyerekeknek TBSS - Trinity Beach State School -, nekem a Mantra Amphora. Talán Lajos nincs egyedül tökéletesen kibékülve a maga választottjával, de tudja, el kell végezni, és már csak a fele van hátra!

Nemigen tudok mit kezdeni ezzel az évfordulóval. Mert nekünk hihetetlenül sokat jelent, az otthoniaknak csak a hiányt, másoknak talán semmit. Mégis, mondjak valamit? Hatalmas utat tettünk meg minden értelemben, aminek még nincs is vége.Végtelenül boldog vagyok, hogy itt lehetünk. Sajnálom, hogy hamarabb nem jutott eszünkbe, és nem léptük már meg korábban, akármilyen kegyetlenül is hangzik. Egyszer, talán nem is olyan sokára, elmondhatom majd, hogy egyenesbe értünk, de addig is minden perc a miénk.

Boldog Évfordulót Nekünk!