Imádok élni

A parton árnyékban kortyolni a kávét, forró homok serceg talpunk alatt, a szél hullámokat hoz elénk, ölelve lenni... de szép az élet...

Az ékszerboltban ismerős darabot megpillantani, búcsúajándék volt, barátra gondolni...

A postán mosolyogva levelet feladni, postásbácsi ismerősként üdvözöl, elbeszélgetünk, látja a címzettet, rögtön megpróbálja kimondani: magyar...

Várni Terád...
Mátyástól képeslapot kapni, legyen szép napod Anya, vigyázni Rád...

Vacsora után esti sétára menni, meztelen vállunkat simogatja a trópusi szellő, melybe virágok illata csavarodik, imádok nyári estén csillagokra nézni...

Gránátalmás pavlovával feküdni, a nyitott ablakon félálomban hallani a pálmalevelek susogását, a hűvös vászon érinti bőrünket, de jó, hogy élek...

Puszikra, mosolyra ébredni, imádom azt, ha csókot adsz...

Keserű kávét kortyolni a reggeli levegőn, Emma hatalmas kék szemeibe nézni, pisze orrát érinteni, szeretni Téged...

Látni a szomszéd nénit gyászát feledni, talán ő is lehet még...

Part menti kacskaringós útról a fehéren habzó tengerre tekinteni, imádok bátor szívvel semmitől se félni...

Hangulatos kisváros szinte üres utcáin sétálni, téglavörös kockákon lépdelni, a búcsú-karláncomon már pici repülőgép is fityeg, imádok kapni...

Fagylaltot nyalni a hűvös árkádok alatt, gyermekek guppikra vadásznak a szökőkútban, imádok önfeledten boldogan kacagni...

Ezerszer el kell mondanom...