Jobb félni...! Jó félni?

Amivel eddig ijesztgettem a Kedves Olvasóközönséget, az most bekövetkezni látszik. Ahogy említettem volt, az Anthony nevezetű ciklon elhúzott jó messzire, csak éppen szépen visszafordult, és átviharzott az elmúlt hétvégén Townsville-en, tőlünk kábé 450 km-re délre. Ebben semmi szokatlan nincs, viszont hozza magával a Nagy Testvért is, aki szó szerint hatalmas, és egy héten két ciklon azért errefelé sem túl gyakori.

Tehát Yasi szerdán ér hozzánk, egyelőre 4-es fokozatú - ugye a skálán az 5-ös a legnagyobb -, és egyre valószínűbb, hogy Cairns városánál ér partot.

Ez azt jelenti, hogy 230-280 km/h sebességű szellőt és nagy mennyiségű, hirtelen lezúduló esőt várhatunk. Ha szerencsénk van, akkor mindez nem esik egybe a high tide-dal (dagály), amennyiben igen, az 4-5 méter tengerszint-emelkedést jelent a megszokott 2-3 helyett, így elég kellemetlenül érintheti az alacsonyabb területeken lakókat. Én inkább ez utóbbitól tartok, lévén, hogy csak pár méterre lakunk a parttól. Mindegy, még mindig fel tudunk költözni az emeletre, remélhetőleg akkor még lesz tető a házon. Oké, ez utóbbi megjegyzés vicc volt, ne tessék aggódni!

Velünk minden rendben lesz, ha esetleg mégsem lennénk elérhetőek, az az ilyenkor szokásos áramszünet miatt lehet.

Holnap biztos, hogy nem mennek a gyerekek iskolába, valószínűleg hivatalos tanítási szünet lesz. Az újságok, tévé rendszeresen jelentik a legújabb fejleményeket, de persze a neten is lehet követni. Sms-t is kaptunk, figyeljünk, ciklon közeleg.

Viszont amit az emberek művelnek, az egyszerűen rettenetes, teljesen bepánikoltak, megint éhenhalni készülnek. Az élelmiszerboltok parkolói tele vannak, ilyet még Karácsonykor sem láttam, a boltok kifosztva. Mi is terveztünk beszerezni pár dolgot, de már az ábécé előtt majdnem verekedés támadt a bevásárlókocsik miatt, épp az utolsót sikerült megcsípni. Ezt követően a konzervekhez már nem tudtunk, csak a trolli nélkül bejutni, így azt a sor elején hagytuk. Mire visszaértünk, lenyúlták a bevásárlókocsit (!!!!!!!!), az addig belepakolt cuccainkat szépen lerakva mellé. El sem akartam hinni, csak röhögtünk rajta kínunkban.

A benzinkutaknál hosszú sorok kígyóznak, kezd a hajdani romániai állapotokra emlékeztetni a helyzet.

Szerintem megint nagyobb feneket kerekítenek a dolognak, mint amit valójában érdemel. Érdekes, aki évek óta itt él, az nem pánikol, sejti mi következik.

Ígérem, ahogy lehetőségeink engedik, hírt adok magunkról és Yasiról.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedd, délután 4:

A kórházat evakuálták, 250 beteget szállítanak Brisbane-be. A repteret holnap lezárják.
Az iskolák a hét hátralévő részében már nem nyitnak ki.
A szomszédaink megijesztgettek minket, hogy minket is hamarosan evakuálnak. Most pakolunk. Össze, a maradékot pedig fel az emeletre.
Mobilon elérhetőek vagyunk.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedd, este 8:

Holnap hajnalban megnyitják az Evakuációs Centereket, a hozzánk legközelebbi az Egyetem. Most nagyon valószínűnek tűnik, hogy ott töltjük az azt követő 24 órát, mert jelenleg 5 méteres tengerszint emelkedést várnak, és azt igazán nem szeretnénk megvárni személyesen, itt a tenger felett 2-3 méterrel. Mindent felpakoltunk az emeletre, és holnap reggel indulunk kempingezni. Utálok kempingezni.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szerda, délután 3:

Hajnal 4 órakkor egy jó ötlettől vezérelve (meglátszik, hogy nem az enyém volt) elhagytuk Cairns-t. Összepakoltuk a legszükségesebbeket, be a kocsiba, pár napra való konzerv, ruha, játék, az ablakok elé matracot állítottunk, kanapéval megtámasztottuk, és elindultunk. Kb. 800 kilométert haladtunk délre, az utolsó pár száz kilométert már egy masszív menetoszlop részeként, szakadó esőben tettük meg. Útközben kaptuk az sms-t, hogy Yasi 5-ös fokozatúvá nőtte ki magát, és kiérdemelte Ausztrália emberemlékezet óta legnagyobb ciklona címet.

Most Mackay városában, egy motelben várjuk, hogy hazamehessünk, ami nem tudjuk, hogy mikor lesz. Mi jó helyen vagyunk, biztonságban, ez a riasztási terület legdélebbi pontja, csak 100 km/h sebességű szelet várnak éjszakára. És van ingyen net a szobában.

Cairns és környékére 300 km/h-t meghaladó szelet jósolnak, és hallottam már 7 méteres tengerszint emelkedésről is. Az Evakuációs Központok megteltek, csak remélni tudom, hogy az otthon maradt barátaink is épségben átvészelik a vihart. Aggódom az otthonunk miatt természetesen, még nem tudjuk, hogy tető nem lesz a házon, vagy az alsó szinten nyitunk horgásztavat ha hazaérünk.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szerda, este 7:

Yasi kicsit délebbre fog földet érni, a jelenlegi adatok szerint Innisfail és Cardwell között. Örülök, mert talán kicsit kevesebb kár éri a házunkat, és annyira nem délebbre, hogy most minket jobban veszélyeztessen itt, Mackay-ben.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Csütörtök, reggel 8:

Elment Yasi, Cairnstől 200 km-re délre, Mission Beachnél ért partot az éjszaka, és 280 km/h széllel pusztitott. Mi jól aludtunk, nálunk egy kis szél volt, most próbáljuk az információkat összeszedni. Nagyon nehéz bárkit elérni telefonon, Lajos éppen most beszélt Csabival, jól vannak, áram nincs, ezért nem tudnak jelentkezni.

Nem tudom, hogy elindulunk -e ma hazafelé, nekem kétségesnek tűnik, nincsenek az útról információink, a tengerszintről, és hát otthon nincs áram.

Ebben a pillanatban mondták a tévében, hogy Cairns 66  %-án nincs áram, bár a szomszéddal most beszélt Lajos, és Palm Cove-on van, csak nagyon erős szél fúj még mindig, nem mernek kimenni a lakásból. Úgy néz ki, maradunk.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Csütörtök, délután 5:

A hazafelé vezető főút még mindig le van zárva, pedig azt mondták, hogy 2 órakkor megnyitják. Cairns és Innisfail között a tenger öntötte el, Townsville-től 50 km-re délre pedig fák dőltek rá, senki nem tud tovább menni. A hazatartók most ott állnak az országúton, hosszú sorban. Szóval mégiscsak jó, hogy maradtunk.

Most tekintsünk el a szubjektivitástól: a ciklon Mission Beach és környékén komoly károkat okozott, Tully városában minden harmadik ház komolyan megsérült, vagy megsemmisült. A termés - hatalmas banánültetvények vannak errefelé - gyakorlatilag elpusztult. Személyi sérülés nem történt, sőt három baba született az éjszaka, kettő Innisfail-ben, és egy kislány Cairns-ben a Stockland Plaza-ban, ami Evakuációs Központként működött, és több, mint 2000 embert fogadott be. Az ide menekülőknek annyi hely nem jutott, hogy le tudjanak feküdni, gyakorlatilag végig ülték az éjszakát a sötétben, áram nélkül.

Akit érdekel, megnézheti mit művelt Yasi, ebben a galériában.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Péntek, reggel 10:

Ma nem indulunk még haza, mert nem tudunk. A Bruce Highway legalább 6 helyen le van zárva, hol víz, hol fák, hol elektromos vezetékek feküdnek rajta. Mivel nem kaptunk megnyugtató információt arról, hogy akadály nélkül eljutunk Cairns-ig, ezért Lajos úgy döntött, hogy maradunk.

Pár perce kaptunk híreket otthonról, a barátunk két utcára lakik tőlünk. Tegnap reggel lementek sétálni a partra, a kávézókat nyitva találták, mindenki nyugodtan sétálgatott. Majd két óra múlva a tenger elöntötte a parti sétányt, a mi utcánkban is fél méteres víz állt, de a bejárati ajtó alatt 10 centivel megállt. A tető megvan, a ház sértetlen, az ajtó zárva. Áram még nagyon sok helyen nincs, bár Palm Cove-on van, most épp internet nincs, de ez legyen a legkisebb probléma. Viszont elektromosság híján a boltok nem nyitnak ki, igaz nincs is miért, mert a kaját szállító kamionok sem tudnak észak felé haladni, ha mi sem.

Szóval nyaralunk, ma megnézzük magunknak ezt a Mackay-t.