Mackay - Townsville - Cairns

Mackay egy kedves kis város, 80.000 főnyi lakossággal, a Pioneer folyó torkolatánál. Maga a folyó itt iszonyat széles, és a víz színe barna - milyen is lenne a torkolatnál - de ez annyira nem megkapó. A belvárosban viszont számos art deco stílusú épületet találhatunk, melyek a XX. század elején épültek, tehát itteni viszonylatban hú de nagyon régiek, mégis egészen jó állapotban vannak.



A barna folyó

Szombat reggel fogtuk magunkat, és elindultunk Townsville felé, mivel az utat legalább addig megnyitották. Így megtettük a hazafelé vezető út felét, majd letáboroztunk, ugyanis Townsville-ből továbbra sem lehetett észak felé haladni.

Townsville szintén egy kedves város, de nagy, legalábbis nagyobb, mint Cairns. Lakossága 160.000 fő, jelentős hadibázis is található itt, ami a turizmussal és az egyetemmel együtt biztosítja az állandó pezsgést. Ez utóbbi tényleg igaz, valóban város hangulata van a helynek, annak ellenére, hogy Yasi bizony jól tönkrevágta, így szombat este is elég kihalt volt. Mi a központban szálltunk meg, pár utcányira a tengerparttól, az üzletek bezárva, fák tövestől kicsavarva, ablakok betörve, villamos vezetékek póznával együtt a földön, érkezésünk előtti napon lett áram és ivóvíz újra a belvárosban. A boltok is kinyitottak vasárnap, bár hétfő reggelre töltötték fel csak az árukészletet.

Vasárnap késő délután kaptuk a jó hírt, hogy másnap indulhatunk, a Bruce Highway-t megnyitották. Hogy Édesanyámat idézzem újra: már ha szarmadzagra kötnek is elrágtam volna, annyira akartunk menni! Útközben nem találkoztunk vízátfolyással, vagy egyéb akadályozó tényezővel, viszont ahol Yasi partot ért, ott aztán tényleg tarolt. Mi szerencsésen hazaérkeztünk.



Valaha banánültetvény volt...



Cardweel-nél az út nem látszik ki a sár alól

És annyira jó itthon! Egyedül Cairnsben zöld az erdő, buján nőnek a virágok, máshol mindenütt barna, száraz kórók képezték a tájat, ciklontól függetlenül. Most látjuk megint, mennyire gyönyörű helyen lakunk. Hiányzott az utálatos békák kuruttyolása, és az éjszaka virnyókoló madarak hangja is. Palm Cove-ot kicsit megtépázta a szél, az utcánkban a fák koronái gyakorlatilag hiányoznak. Ezt úgy kell érteni, hogy nem pusztán a levelek, de a vastag ágak is letörtek. Most átlátok a harmadik szomszédba is ha akarok, ha nem, eddig ez nem ment. A kerítésünknek annyi, a medence is tele mindenfélével, valószínű egy darabig nem használhatjuk. De a ház, és az itthon hagyott autó sértetlen, borzasztóan szerencsések vagyunk.



Hátsó kert kerítése

  

A kép jobb sarkában nem bokor látható, hanem letépett lombkorona

Az emberek a városban a közvetlen veszély elmúltával ciklon-partykat tartanak, összeröffennek a haverok, gondolom örülnek, hogy ennyivel megúszták. Mi az utazgatással voltunk elfoglalva, de egyébként is mindig kimaradunk a jóból, szóval: újra a régi kerékvágásban.