Itt a farsang, áll a bál

Ausztráliában - angolszász ország lévén - a farsangi mulatságot nem ismerik, kosztümös bulit Halloween-kor, tehát október végén rendeznek, persze egészen más apropóból.

Nos, itt Cairnsben, a magyar közösségnek megint volt alkalma összejönni-ünnepelni, és jelmezbe öltözve elűzni az otthoni telet. (Remélem, a Kedves Magyarországi Olvasók értékelik erőfeszítéseinket, aminek köszönhetően hamarabb üdvözölhetik a tavaszt.)

Emlékszem, gyermekkoromban a farsang időszaka módfelett izgalmas volt, hiszen nem egy napig tart, jó előre ki kellett találni, hogy minek is öltözzön a gyermek, ezt hogyan tudná drága anyuka kivitelezni, majd jött a varrás-ragasztás-próbálgatás öröme, ezt követően el kellett menni a szülői munkaközösség társaságában termet díszíteni, az aprósüteményeket ne is említsük, és a helyzet tetőfokán végre a BULI! Mindenesetre jó kis programot adott a hosszú, sötét téli estékre.

Majd eljött az az idő, mikor megjelentek a jelmezkölcsönzők, és sokkal egyszerűbb volt elmenni, megnézni, mi  az, amit még nem vittek el - jó kislányom, akkor Te most Belle leszel, mert hát a Hófehérke jelmez sajna nincs bent, nemhiába, van anyuka aki hetekkel előre gondolkodik - kifizetni, másnap ráadni a gyerekre. Megjegyzem, soha nem jártam jelmezkölcsönzőben, a Gulyás gyerekek minden farsangon sk. jelmezben virítottak, amik lehet, hogy nem voltak profik, de kényelmesek, ötletesek és nem utolsó sorban könnyen kivitelezhetőek voltak.

Hasonlóképpen viszonyultam az idei eseményhez is, gondoltam, használjuk ki, hogy egy család vagyunk, válasszunk családi jelmezt, de olyat, amit még én - szerény kézügyességgel, viszont varrógéppel nem rendelkező egyén - is el tud készíteni. Így lettünk Flinstone család egy estére.

A két gyerek cuccán viszonylag hamar túltettem magam, Emmának fő szempont, hogy szexi legyen, mert azt hiszi, hogy ő már nagylány, Mátyás... hát igen, neki a Benőke (angolul Bamm Bamm, vajon miért?) szintje tökéletesen fekszik. Vilmának csak egy rég kiselejtezett fehér ruhát kellett kicsit átalakítanom, így a legnagyobb kihívás Frédi gúnyája lett. Megvettük a narancssárga és kék anyagot, az eladónő, ahogy meglátta mit kell levágnia, rögtön megkérdezte: Flinstone család? Mert igen népszerű a família.

Ezek után kézzel összevarrtam, megcakkoztam, Lajos pedig felvette. Meg kell mondjam, nem tudja a szoknyát méltósággal viselni, és hát az eredeti Frédi dús fekete haját sem tudja produkálni, ugyanakkor nagyon helyes volt.

Elárulom, a fekete foltokat alkoholos filc segítségével lehet a leggyorsabban az anyagra varázsolni, a csont pedig kutyaropiból lett.

A zsúrt a helyi Német Közösségi Házban rendezték, vicces képet nyújt a sok Queenslander között megbújó alpesi házikó, előtte abó gyerekek játszanak. Volt zene (magyar popkultúra), tánc, bár, játék a gyerekeknek (Mátyásunk nyert), tombola, és a legjobb jelmez értékelése. Ezen kívül megalakult a környéken élő hazánkfiait tömörítő Cairnsi és Észak-Queenslandi Magyarok Szövetsége is, hivatalos keretet adva összejöveteleinknek. A szövetség oldalán találhattok majd több képet a rendezvényről.

Annak ellenére, hogy a férjem csak két számot volt hajlandó táncolni velem, igazán jól éreztük magunkat. És lassan itt a Húsvét!