A gyengébbik nem képviselőjeként, belőlem hullámokban előtör időnként a venni-kéne-már-valami-jó-ruhát érzés. Csak úgy, a lelki béke kedvéért. Biztos vagyok benne, hogy hölgytársaim megértenek, és együtt tudnak érezni.
Tudtam én, hogy a világ végi homokszigeten nem olyan ám a divat, mint azt otthon megszoktuk volt, erre fel voltam készülve. Nemcsak lelkileg, de fizikailag is, az utolsó nyári kiárusításon mindannyian feltankoltuk a frissen beszerzett bőröndjeinket, és mivel a nyári ruhák kevesebb, és vékonyabb anyagból készülnek, mint a téliek, tehát több fér belőlük, egész jó kis ruhatárat sikerült összehozni.
A gyerekek azóta megnőttek, és az ő korosztályuknak való darabokat tényleg olcsón és viszonylag könnyen be lehet szerezni. A bébicuccok a legjobbak szerintem - bosszantó is, hogy nekünk semmi dolgunk velük -, fantáziadúsak, nagy a választék és szerintem mindenki számára megfizethetőek. Viszont Emmát felöltöztetni is lassan a problémás kategória felé halad, tekintve, hogy a tinilányoknak szánt kollekció - finoman próbálok fogalmazni - közönséges. Mitől gondolja azt bárki is, hogy olcsó, és két mosás után kidobható pamutdarabokra vasalt hatalmas, hülye, csillogó feliratok, vagy odaakasztgatott láncok, egyéb kütyük a cool kategórába tartoznak?
A férfiaknak persze könnyű a helyzetük, ha munkájuknál fogva nem a nyakkendős-inges csoportba tartoznak, és egyébként sincsenek túl nagy elvárásaik az izlés terén, mert fő a kényelem (nem a férjem, á, dehogy). Szóval a bermuda nadrág-póló kombináció hódolói kimondottan jó helyre érkeznek ide, sőt, ilyen színvilággal az öreg kontinensen biztosan nem találkozni. Pokolba a visszafogottsággal, egymáshoz illő színek találkozásával, erre semmi szükség. Itt felveheted azt a pólódat, ami már halálra ki van nyúlva, de mégis imádod - ha lyukas az se baj -, esetleg elszakadt a papucsod pántja, sebaj. Ha meztéláb tepersz, az még jobb, olyan "helyi".
És ezzel elérkeztünk kesergésem tárgyához, a női ruhákhoz (a női divat megnevezést inkább hanyagolnám). A Cairns-ben eltöltött egy év és 7 hónap alatt nem találtam olyan ruhadarabot, amire azt mondtam volna: igen, ez kell, nagyon kell, és meg akarom venni, mert iszonyatosan tetszik. A boltokban való nézelődés mindig egy olyan érzésbe fullad, mikor az ember kínjában már legszívesebben sírna. Minél több bolt, annál inkább.
Cipőt árusító üzlet - maga a siralomház. Őszintén.
Cipőt árusító üzlet - maga a siralomház. Őszintén.
Le kell szögeznem, sosem tartoztam a plázákban bankkártyával tipegő cicanénik közé, az is teljesen mindegy nekem, hogy milyen márka van belevésve az adott blúzba, nadrágba, a normálisan kinéző, ugyanakkor megfizethető öltözék híve vagyok.
Nos, a kínálat: műszál műszállal, vagyis 1000 % poliészter, a lehető legkevesebb harmóniát is nélkülöző színösszeállításban, és olyan fazonnal, hogy az ember minden létező genetikai defektusa kiütközik. Illusztrálnám:
A kép az egyik puccosabb áruház katalógusából származik, tehát magasabb árfekvésre gondoljunk (159 dollár, fel nem fogom, miért, szerintem kész röhej ezért a förmedvényért). A képen látható stílust gyakorlatilag bárhol fellelhetjük, ha nem ebben a színben, akkor valami harsányabban. A dzsungelhangulat egyébként is dívik, legyen tigris vagy párduc - persze rózsaszínben avagy türkizkékben -, illetve ezek tetszőleges kombinációja, természetesen egy darabon belül, és minden méretben, tehát az 5XL-es méretű hölgy is simán hordja a testresimuló tunikát, pólót, rövidgatyát, akármit.
Aki azt hiszi, hogy szélsőséges esetet ragadtam ki, az téved.
Mindezek a mai, év végi leárazások miatt - férjem unszolására - tett shopping-túránk végén szakadtak ki belőlem. Higgyétek el Kedves Olvasók, a témában könyvet tudnék írni - hosszan kitérve az itt élő hölgyek konkrét utcai megjelenésére -, ebben csupán a szolidaritás és a jólneveltség gátol.
Ugyanakkor felcsillanni látszik a fény az alagút végén. Betévedtünk egy üzletbe, körbepislantottam, majd szóltam Lajosnak, hogy mehetnénk is akár. Erre ő: "Ne már! Végre egy hely, ahol legalább a zene normális. Maradjunk még egy kicsit!"
4 megjegyzés:
Hahaha igen! Gyere át ide a szomszéd szigetre, itt olyan rossz a helyzet hogy hozzátok járnak át az emberek ruhát vásárolni:)
Ideát még mindig divat a zsákruha, amitől a legcsinosabb lány is elaggott takarítónőnek néz ki, mindez szakadt nejlon csipkével kombinálva, a lehető legszerencsétlenebb színekben. Cipőt már láttam szépet, 100% PVC... bőrből kizárólag nagymamáknak való gyógycipők. Némelyik drága cipőláncnak vannak bőrcipői és csizmái, de az vagy platformtalpú (jó, erről nem a helyi ízlés tehet, ez globális trend) vagy a tiszta bőr csizmát nejlon szivaccsal bélelik, aminek pont ugyanúgy semmi értelme.
Oh, és itt még mindig nagy divat a gyapjúcsizma... vagyis az annak kinéző műirha. Lehetőleg kiskosztümmel kombinálva.
Szóval igen, igen. Pontosan átérzem a kínodat.
Vigasztalásul, nagy Sydneyben sem jobb a helyzet...
Azt valahol sejtettem, hogy NZ-on sem lehet sokkal másabb, de hogy onnan ide vásárolni...? Komolyan ijesztő.
És Sydney-ben sem jobb????? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Ez aztán igazán hervasztó.
No mindegy, a bevásárló-körutat ne a déli féltekére tervezze az ember.
Hát nem tudom, nekem nem nagyon van ilyen gondom....Én NZ-n is meg itt is megtudtam találni a stilusomnak illő ruhaboltot, meg cipőt, vagy inkább úgy fogalmazok összetudom válogatni a ruhatáram izlésesen, mint otthon. Én mikor Magyarországon jártam tavaly arra számitottam, hogy majd egy valag ruhát bevásárolok, de végül nem vettem semmit mert tökéletesen kitudom elégiteni az igényeimet itt is, és rájöttem nem éri meg otthon vásárolni semmit sem, semmivel nem jobb minőségüek, az árukról már nem is beszélve. Amit két éve NZ-n vásároltam ruháim,cipőim még most is jók , az is ami nem bőr csak utánzott hasitott bőr, és sokan megnézik az utcán, ahogy azt is ha itt összeválogatok egy izléses összeállitást. Nekem legalábbis az eddig a személyes tapasztalatom hogy itt is lehet izlésesen öltözködni, akár szerényebb összegből is. Cipőben is sok jó bőrcipőt találni.
Megjegyzés küldése