A zöldfüves

Hónapokkal ezelőtt Mátyás kitalálta, hogy focizni szeretne. Egész pontosan azt a zöldfüvest szeretné játszani, de olyat, hogy a labda labda alakú legyen. És nem csak úgy, hébe-hóba, hanem rendesen, kell neki csapat, meg mez, és meccs is.

Kicsit meglepődtünk, mert érdeklődési körünkön kívül esik ez a sportág, az apja nem űzi és nem nézi még a tévében sem, nem tudjuk honnan szedte. Az iskolában nem láthatta, hiszen a football (tehát futball) itt kicsit más.

Mint látható, a labda ovális - megjegyzem a pálya is-, továbbá nem csak rúgják, hanem ha jól tudom, akkor kézben is hurcolászhatják. Európaiként ez utóbbit szentségtörésnek tartom. A mi focink itt a "soccer" (szaka) becenévre hallgat.

Pont ezért, kicsit félve láttunk neki a projektnek, hiszen, ki tudja, van -e egyáltalán a közelben "normális" focicsapat. Nem menekültünk, pont az iskola mellett, jól eldugva a házak mögött hatalmas klubbot talált Apja neki, be is íratta a junior szakosztályba.

Első alkalommal az edző nagy örömmel fogadta a gyereket, ahogy meghallotta, hogy magyar, rögtön széles vigyorral megjegyezte, hogy akárcsak Puskás. Hevesen bólogattunk, majd megkérdezte, hogy mi a neve a kisfiúnak. Gondoltam, ebbe aztán beletörik a bicskád, nem tart majd az a mosoly örökké, a Mátyás neve sajnos ezt a hatást váltja ki. Lajos kibökte: Mátyás. Erre emberünk: "Mátyás?Az jó, mert én meg János vagyok" - természetesen magyarul. Kiderült, újabb külföldre szakadt hazánk fia, bár már évtizedek óta nem beszélt magyarul, a fiai, akik szintén a csapatban játszanak, nem is értik a nyelvet.

A mi kis futballistánk azonban átkerült egy másik csapatba, ami életkorának és harci képességeinek inkább megfelel. Hatalmas örömmel jár minden héten edzésre, majd szombatonként mérkőzésre be a városba. Ekkor látni igazán, hogy milyen rengeteg gyerek focizik a környéken, mint hallottuk, ez a nagyszámú európai bevándorló miatt van. Ilyenkor hatfős csapatok játszanak egymás ellen, fiúk-lányok vegyesen, 2 x 20 percben.

A hónapok során a lelkesedés nem lankadt, bár azt hiszem, a Bundesliga-frizura még nem sürgető, várhatunk a hajnövesztéssel. Egyelőre örülünk, ha Mátyás labdaközelbe ér, hát még ha esetleg bele is rúg! Ki tudja, egyszer talán góllövő is lesz! A lényeg, hogy jó levegőn futkározik, mozog, és szereti magát a játékot. Mint a képen is látszik, kapusként kicsit unatkozik, így elsőre előfordult, hogy egyszerűen a labda elé ment, ami az üres kapuban landolt végül. Gyermekünk azóta nem fordult elő ezen a poszton.

Múlt heti mérkőzésen ő lett a nap játékosa, jutalomként ajándék frozie-t (jégkása) kapott. Lajos szerint ábécésorrendben haladnak a cím osztogatása során, én meg azért büszke vagyok az én futballista fiamra.