Tekintve, hogy sokan érdeklődtek a történet végét illetően, mindenkit megnyugtatok, a gyerekek elmentek hétfő reggel iskolába, annak rendje és módja szerint.
Csak addig voltunk bátrak, míg nem gugliztam ki, hogy a kígyók mely fajtájába tartozik vendégünk. Mert hogyha már tudod, hogy a világ egyik legveszélyesebb (halálos méreg, agresszív viselkedés) állatát piszkálod, na az már őrültség és hatalmas butaság. Ugyanakkor nekem, hülye nőnek, kellett a megnyugvás, látni akartam, hogy elmegy, és nem belebújik valamelyik ruhába, vagy sarokba, hogy később aztán majd rámugorjon. Mert Lajos elindul itthonról kora reggel, és nekem kell az egyenruhákat behoznom.
Szóval miután leesett szegénykém a szárítóról, egy hosszú partvisnyéllel Lajos próbálta az erkély annak a sarkába terelgetni, ahol van egy nagyobbacska lyuk az esővíz levezetése céljából. Ez nem volt ilyen egyszerű és gyors, mint ahogy leírtam, mert persze folyton ellenkezett, nem akarta az igazságot, de sikerült, és amint meglátta a menekülési útvonalat, elhúzott. Akkor a partvisnyéllel beemeltünk két pólót és két rövidgatyát, alaposan megrázogatva és megtaposgálva őket a földön. A többi ruha azóta is "szárad", mert Lajos sose ér haza világosban, hogy behozza őket. Én meg nem merem. Ja, és persze mosni sem tudok, mert nincs hova teregetni.
Azóta mindenhol kígyókat vélek látni. Ezen az sem segít, hogy Mátyás mindenhonnan faágakkal, botokkal jön haza, mert neki azokra feltétlenül szüksége van, majd a lakásban hevernek szanaszét, a frászt hozva rám. Szerintem direkt terrorizál a kis gengszter.
Gondolom, majd elmúlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése