Betartom az ígéretem, nincs több állatos poszt. Viszont van egy furcsán pislogó barna kötél a száradó ruháinkon. Szerencsére még azelőtt feltűnt, hogy nekünk nincs semmilyen hasonló kötelünk, mielőtt kinyúltam volna a gyerekek egyenruháiért, mert annak csúnya vége is lehetett volna. A beazonosítását megelőzően Lajos megpróbálta kitenni egy műanyag homokozólapáttal, de sajnos sikertelenül, lehuppant a földre, és felvett egy S alakú - támadó - pózt, majd meglehetősen agresszíven viselkedett.
Valahogy úgy érzem, vége az erkélyre-teregetős boldog időknek. A bazi nagy, ijesztő szőrös pókok behozott ruhákon való jelenlétével még csak-csak megbirkózom, de azt hiszem ez az eset már sok nekem. A pókokra egyébként is meggyőzően hat a rovarirtó spray. Ez? Meg se szédült tőle.
De hogy egyenruha nélkül nincs iskola, az is biztos.
3 megjegyzés:
Sziasztok, bátrak vagytok, hogy egyáltalán megpróbáltátok kihessegetni.Hogyan sikerült megszabadulni tőle?
Annyira jót nevettem. Szeretem a stílusodat
Veronika
Köszi! Érdekes, mert a szüleim épp a stílusomat kifogásolták mindig.
Megjegyzés küldése