El is felejtettem már, milyen meglepő volt az elején, hogy itt az élelmiszerek általában édesebbek - cukrosabbak - mint megszoktuk volt. Furcsa, hogy ha a kenyér fehér, akkor mindenképpen édes is. Amennyiben nem kalács, hanem kenyér ízűt keresel, akkor az már barnás, de legalábbis sokmagvas.
A helyzet ugyanez volt a gluténmentes kenyérporokkal is, az első kellemetlen élmény után már úgy választottam, hogy ellenőriztem a dobozon a cukortartalmat, összehasonlítgattam, majd a lehető legkisebb értékkel rendelkezőt vettem meg.
Általános, hogy a cukrot semmiből nem sajnálják. Pár hete bátran úgy gondoltam, ideje lenne kipróbálni valami új ízt a hús mellé, legyen steak szósz, olyan meggyőzően hangzik. Vacsora közben aztán kicsit elhúztam a számat, majd az apróbetűs rész áttanulmányozása után kiderült, hogy megközelítőleg az 50% -a cukor. Persze mindez elbújtatva milliliterek és grammok hálójába, de ennyire még emlékszem az általános iskolai matematika tananyagból, bár magam sem akartam elhinni a végeredményt.
A készen árult süteményektől gyakorlatilag összeragad az ember szája, bár én egyébként sem fogom soha megérteni, hogy minek kell egy zsiradékban kisült édes tésztát - fánk - még tömény cukorból készült akármivel bevonni, esetleg megszórni még apró cukorkákkal is. Aki ismeri a férjem, tudja, hogy neki semmi nem lehet elég édes, a cukrot is kávéval issza. Hát ő volt az, aki nem tudta megenni a kolleganője által bevitt desszertet, mert olyan émelygősre sikeredett, holott mindenki más elismeréssel nyilatkozott róla, hiszen ennek ilyennek kell lennie.
Ezek után azt hiszem érthető a felnőtt lakosság testalkata, aminek gondos kialakításában a gyorséttermi kaja fogyasztása is sokat segít nekik. Viszont számomra meglepő, hogy a gyerekek általában nem túlsúlyosak, nem is emlékszem, hogy láttam volna valaha Juanita Solis kerületével bíró kislányt vagy kisfiút. Az is igaz, hogy az iskolában elég sokat mozognak. Hatalmas az udvar, egész évben használható, ha az órarendbe nincs is aznapra beiktatva tornaóra, akkor is kiviszi őket tanárnéni a nap végén, hogy fussanak két kört. Ráérnek majd a középiskolában elkényelmesedni...
Nem csak az előre gyártott élelmiszerek, de a gyümölcsök is, kivétel nélkül mind édesebbek. Ez nem meglepő a mangónál, banánnál, ananásznál, hiszen itt teremnek, és Európába csak hosszas kerülőutakkal, kényszeréretten kerülnek. Ugyanakkor pl. a kukorica határozottan édes, és meglepő volt az első harapás alma is nekem, szabolcsi lánynak.
Az egész azért jutott eszembe, mert Lajosunk a minap előadta a munkahelyén a gyümölcsök íze közötti különbséget. Épp az almás résznél tartott, és megállapította, hogy nálunk a legédesebb fajtájú alma is savanyúbb, mint itt bármelyik. Erre kolleganője őszinte csodálkozással megkérdezte: "Tényleg? És akkor minek eszik?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése