2011. augusztus 1., hétfő

Ahol a gömbölyű kövek teremnek, és a fák az égig érnek


A vasárnapokat, ha egy mód van rá, igyekszünk a szabadban tölteni. Ránk is fér, mi, felnőttek hétközben nem sokat mozgunk - autóig-autóból -, a gyerekek pedig bármennyit is futkároznak, még mindig marad elég energiájuk a huncutságra.

Tegnap Mossman picurka városa felé vettük az irányt, ami tőlünk kb. 60 kilométerre található északi irányban. Fő vonzereje a település melletti szurdok, hegyi patakkal, magasra nőtt esőerdővel, ami nem mellékesen természetvédelmi terület. Beadtam a családnak, hogy sétálunk egyet a patakparton, tehát mindenki örömmel indult neki a napi kalandnak. Nem tartottam fontosnak a táv ismertetését.

A parkban jól kiépített deszkaösvény köszönt minket, gyönyörű zöld környezetben érünk el a fürdésre is alkalmas, kristálytiszta vizű folyócskához. Belelógattuk a halak közé a lábunkat, jéghideg, de voltak körülöttünk bátor - szállodai egyentörülközős -vállalkozók, akik a vacogás legkisebb jele nélkül úsztak, pancsoltak. 

Találkoztunk függőhíddal is, és meg kell mondjam, nem túl vicces, mikor a semmi tetején bizonytalanul imbolyog alattunk egy fém szerkezet. Ezt követően sajnos útjelzőtáblák választás elé állították - és ezzel együtt felvilágosították - családomat: parkoló 700 m, erdei ösvény: 2000 m. Miiiii? Hogy két kilométert gyalogoljak ebben az erdőben oszt közben csak fákat nézegessek? De meggyőztem őket, a parkolót már úgyis láttuk, hisz onnan jöttünk, és ha már itt vagyunk...

Az ösvény egy nagy kört írt le, a terep egyáltalán nem nehéz, tényleg egy kellemes sétában volt részünk. A hurok legtávolabbi pontján pedig lélegzetelállító forráshoz lyukadtunk ki, hatalmas, mohával benőtt gömbölyű szikladarabok között csordogált ki a víz, amiben immár kiszélesedve, több száz méterrel lejjebb az emberek a lábukat mosták.


Az itt élő fák az egekbe nyúlnak, gyakran beleérnek a felhőkbe, ahonnan a pára lecsapódik a leveleikre, szépen egyre lejjebb és lejjebb kúszva, míg elér az aljnövényzethez, kövecskéken csordogál keresztül, hogy érré, patakká fejlődve szolgáltassa a friss édesvizet a száraz évszakban is. 

Érdekes, hogy a parkban sehol nincsenek kihelyezve szemétgyűjtő edények, sem a piknik-helyeken, sem a WC-ben. Ez utóbbi helyen papírtörlő sincs (ami errefelé szokatlan), viszont táblákat találhatunk: kérlek, vidd magaddal a szemetedet! Ennek ellenére sehol nem láttunk eldobált papírokat, műanyag palackokat.

Visszafelé öröm volt látni a családfő arcán az elismerő pillantást: na, ez tényleg megérte!

Tudtam. Ez a szokásos forgatókönyv minden vasárnapra.

4 megjegyzés:

Immacolata írta...

ideát kiwiföldön ugyanaz a helyzet, nem értettem sokáig hogy miért nincs kuka, aztán valaki felvilágosított hogy azért, mert a szél kifújkálná meg a vadállatok (sirály, akármi) kiszedegetné és szétszórná a szemetet. úgyhogy inkább arra kérnek hogy vigyük magunkkal, úgy kezelhetőbb.

GRETA írta...

Igen, ez a lényege. Itt a kazuárok és egyéb helyben szokásos állatok miatt is kérik, mivel ők szétszednék a szemetet, megennék a maradékot, aztán szépen átszoknának az emberi kajára. Innen a következő lépés, hogy követelőzőek lesznek, esetleg agresszívek, majd elhagyják természetes élőhelyeiket és lehúzódnak az ember által lakott helyekre kajamaradék reményében, ahol elütheti őket az autó, szétmarcangolnák a kutyák...és ki tudja még mi minden nem történne. Szóval valószínűleg tényleg jobb így mindenkinek.

Névtelen írta...

A Mossmann Gorge tényleg gyönyörű. Mi is jártunk ott vagy 4 éve, és nagyon élveztük, egészen addig, amíg egy csinos barna kígyó közénk nem siklott az ösvényen. Közénk, vagyis se előre, se hátra nem tudtunk menekülni. Sőt, igazából meg sem mertünk mozdulni, olyan közel volt és eltartott pár percig, amíg eldöntötte merre indul tovább. Ez pont a függő híd után esett meg, így inkább azonnal visszahúztunk a parkolóba :o)
Üdvözlettel: Márti

GRETA írta...

Hát Márti, nektek micsoda jó fedősztoritok van a két kilométeres fa-bámulás elkerülésére! De végül is tényleg csak erről szólt az egész, a kisforrást, hegyi patakot pedig remélem sikerült bepótolni máshol.

És ahogy szomszédasszonyom is mondja: a kígyó, az már csak kígyó, jobb nem babrálni.