A "Mit vigyünk / küldjünk Nektek?" kezdetű kérdésekre mindig azt szoktuk felelni: semmit, köszönjük, ami hiányzik azt nem tudjátok becsomagolni.
Vagy: Köszönjük, mindenünk megvan.
Természetesen a Nagymamák nem lennének nagymamák, ha ennyivel hagynák magukat lerázni, ezért időnként meglepnek minket apróságokkal, újság, könyv, pici játékok, nyalóka, egy-egy ruha. Látom a rengeteg bélyegen, sokszor a postaköltség többe kerül, mint ami belül van.
Ezeket a küldeményeket úgy várják a gyerekek, mint a Messiást, aztán hatalmas örömmel hurcolásszák a lakásban napokig a Verdás vagy 100 x Szép magazint, Emma szagolgatja a ruhát (Mama-illat), még a csomagolóanyagot, dobozt is megtartják örökbe az írás és a bélyegek miatt. Mondjuk én is a táskámban hordom a borítékot, amiben Édesanya az erkölcsi bizonyítványomat küldte, pedig egy sort sem írt, csak a címzést. Hiába no, menthetetlenül szentimentálisak lettünk.
Viszont ma kiderült, mégis be tudják csomagolni, legalábbis egy morzsáját.
Édesség a három gyereknek (otthonról még sosem kaptunk szaloncukrot), lányoknak olvasnivaló (egy férfi nem olvas), sós-csípős hazai Lajosnak.
Ez jó, ez jöhet máskor is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése