Ősrégi

A Muddy's hétvégenként meglehetősen forgalmas. Nem hiába, hiszen rengeteg mászóka, vizes csoda várja a gyerekeket a nyári melegben, mindez egy gyönyörű parkban, közvetlenül a tengerparton. A fedett barbie-sütőkkel pedig a hely tökéletes a szülinapi zsúrok lebonyolítására, ennek is köszönhető a hétvégi zsibvásár.

Miután szabadjára eresztettük a kölköket, mi is lerogytunk egy hűvösben álló padra. Előttünk a füvön piknik-összejövetel, harsány társasággal. Nem tudtam a szemem levenni a plédjükről: nagyanyám ágytakarója volt az. Egész pontosan, annak szakasztott mása, bár a fonákján volt leterítve, de ismerem, ezt néztem gyerekkoromban, majd mikor férjhez mentem Mami nekem adta, mert mindent nekem adott, ami csak megtetszett. Évekig használtam, kanapét, fotelt terítgettem le vele, kicsit ki is feslett már a közepén, de azért becsomagoltam anno, és a hajó elhozta nekem. Azóta a szekrényben várja, hogy megtaláljam neki a végleges helyét, a végleges helyünkön.

És ott volt a füvön, morzsáztak rajta, sütikrémet kentek rá. Lajos látta, hogy a tekintetem ottragadt, gálánsan megkérdezte a hölgyet, hol vette, talán itt a környéken?

Váratlanul érte a kérdés a szőkeséget, szabadkozott, nem is tudja honnan van, az biztos, hogy nem itt vásárolták, mert hát az az igazság, ő nem is ausztrál, hanem lengyel. A takaró ráadásul a barátnőjéé, jaj, persze, ő sem ausztrál, honnan is jött? Megvan! A barátnője magyar, talán onnan van a takaró is.

Ekkor mondtuk, igen, mi is magyarok, talán pont ezért ismerős  ...

Kicsit elérzékenyült, és háromszor bocsánatot kért, mert nem tudja nekünk adni, pedig tudja milyen az, mikor otthoni kedves emlékeket idéz egy tárgy, csak hát, ugye, a barátnőjéé. Ekkor elkapott egy lányt, Te, mondd már, anyukád hol vette ezt a takarót? A csaj meglepődve, a tinik hanyagságával válaszolt: Ezt? Ősrégi, még a nagyanyámé volt!