2012. június 18., hétfő

Kezdetek, újra


Sokan kérdezik tőlem, milyen újból itthon lenni, sikerült -e visszaállni a régi kerékvágásba.

Tulajdonképpen nem a régi kerékvágásba álltunk vissza, hiszen egy merőben más aspektusból látjuk ugyanazt a világot. Eleinte sok elintéznivaló, adminisztráció várt minket az új státuszunkból adódóan, sőt az ausztrál (queensland-i) jogosítvány megszerzése  is még mindig csak folyamatban. Nem osztogatják ám olyan könnyen az időpontokat, sajnos egy hónapot kell várnunk, hogy megpróbálhassunk levizsgázni.

Lajos tulajdonképpen a megérkezésünket követő napon már munkába is állt  - nem azért, mert inkább dolgozni szeretett volna, mint kipihenni a 40 órás utat, viszont ki tudna ellenállni a nagylelkű főnöke invitálásának?

A következő napon a gyerekek is iskolába mentek. Nekik viszont nem volt kötelező, csak éppen aznap ejtették meg az iskolai fotózást, amitől fontosabb esemény nem sok van egy évben (évvégi karácsonyi parti, meg a sportnap talán). Ja, néha tanulnak is.

Újabb kirándulóhelyek felfedezéséről nem tudok beszámolni, tekintve, hogy immár csak önmagunkat ismételjük, viszont azt jól. Gondoltuk, milyen fantasztikus lesz kiélvezni a száraz évszakot, erre hetekig tartó masszív esőzés fogadott. Szerencsére ennek már vége, de megérkezett a hűvös éjszakák ideje, mostanában 11 fokra is visszaesik a hőmérséklet hajnalra. Ez azért még ilyenkor is szokatlan. Viszont ahogy feljön a nap, kellemes simogató melegben van részünk (25-26 fok), ez nyújt némi kárpótlást így télen.




Szombaton pedig kirúgtunk a hámból. Van egy étterem Port Douglas-ben, amit évekkel ezelőtt kinéztünk, hogy ha majd egyszer lesz okunk ünnepelni, igazándiból, akkor oda megyünk. Hát egy szülinapot is hozzáadva, most volt. Nekünk azért ilyen különleges élmény étteremben enni, mert elég nehéz olyan helyet találni, ahol az étlapon szereplő ételek legalább fele (!) gluténmentes, és nem akar a pincér - vagy szakács - kiegyezni velünk egy "natúr szelet, vízben áztatott mirelit zöldségköret" fogással. Mert ezért nem érdemes.

Port Douglas viszont meglepetéssel szolgál ezen a téren is, számos étterem, sőt fagyizó és egy pékség is szeretettel várja a gluténérzékenyeket. Mindezeken túl, az általunk választott helyen a tengerből származó állatkákat szolgálják fel, tehát azt, amit én sosem készítenék el, vagy legalábbis nem jól.



Nos, a vacsora kitűnően sikeredett, marha jól éreztük magunkat, bár két Mojito után már észre sem vettem volna, ha valaki esetleg nem. Az Emma koktélja alkoholmentes, kedves olvasók!

Mindenesetre a mások által oly sokat szidott ausztrál vendéglátást mi nem tapasztaltuk meg, mind az ételek, mind a kiszolgálás kifogástalan volt, maximálisan odafigyeltek ránk és a nyavalyánkra is. Tíz pontot akkor fognak kapni, ha az étlapon szereplő összes étel gluténmentes lesz (igen, ilyen is van).

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Gréta!
Örömmel vettem,hogy ismét jelentkeztél. Szeretem olvasni a blogodat,kezdetektől kísérem életetek alakulását, boldogulásotokat.Bízom benne, hogy nem hagyod abba a blogírást, mint oly sokan, kik révbe értek új hazájukban.
Kívánok Nektek nagyon sok örömet és boldogságot a továbbiakban is és kíváncsian várom újabb bejegyzéseidet.
Sok szeretettel egy ismeretlen ismerős.

GRETA írta...

Ismeretlenül is köszönöm a kedves szavakat. Bevallom, tényleg megfordult már a fejemben számtalanszor, hogy egyszer csak csöndbe vész a folytatás. De olyankor valahonnan mindig kapok egy-egy váratlan visszajelzést - mint most is -, ami tovább visz.
Szóval kívánok Neked én is sok örömöt az életben, és légy sokáig az olvasónk!

Unknown írta...

Sziasztok, ne haragudjatok hogy nyomorommal zaklatlak benneteket, de nincs kihez forduljak.
Nagybátyámat keresem, sok Magyarnak segített Cairnsban is, sok magyar került Ausztráliába általa, keresem nagybátyámat, akivel az elmúlt hónapokban elveszett a kapcsolatom, Edward Novakot, ha tudtok segíteni, küldöm az utolsó címeit Cairnsban,privátban,
amit tudtam, idén több levelet kűldtem, nem ért célhoz, amit nem értek, és egyszerűen nem érem el, előtte rendszeresen felhívott, és most aggódunk, hogy vannak. Ha tudtok, írjatok a címemre ede.rajkovits@gmail.com ra, és küldöm az utolsó címeit Cairnsban.

Csumby írta...

Szia,
mi ismerjuk, hamarosan irok neked:)
Csabi