Pici apró csodák

Péntek esténként rendszerint egy magazinműsort nézünk a tévében családilag. Van benne főzés, barkácsolás, kert és kisállatok gondozása, lakberendezési tárgyak készítése saját kezűleg, sok minden. A műsor tartalma pedig szép színes magazin formájában meg is jelenik egy hónapban egyszer, hogy akinek kedve támadna elkészíteni bármit is, az megtalálhassa a részletes útmutatót, receptet. Nos, tegnap Mátyásunknak megtetszett egy fa alakú polc, tehát a fa ágaira lehet pakolni könyvet, meg amit akar, ő a Moshi Monstereket akarja. Így reggel mentünk is az újságoshoz, hiszen feltétlenül szükségünk lett az adott számra, Apának tudnia kell, hogy készítse majd el Mátyás számára a szóban forgó bútordarabot, ugyanis ahogy Emma mondja: "... mert Mátyásnak minden szar kell."

Nos, az újságosnál meg is találtuk a szép színes kiadványt, de mivel egy ajándék könyv is jár hozzá, ezért becsomagolva, így nem tudtuk lecsekkolni, vajon tényleg benne van-e amit mi keresünk, avagy esetleg egy másik számban. Az ára miatt ($ 10) valahogy nem volt kedvem kockáztatni, de a fiam megnyugtatott, semmi baj, ő majd segítséget kér az eladótól. Ezt szokta egyébként csinálni, mindenféle szégyenlősködés nélkül odamegy a kiszolgáló személyzethez, elmondja gondját-baját, megkérdezi, hogy mire való az a műanyag amit a lédi éppen beleszerel a ruhákba, néha segít is nekik, a legtöbbször azonban csak lufit kér.

Szóval ikszjuz mi, tegnap láttam a sóban a fa-polcot, de nem tudom, hogy benne van -e ebben az issjuban. A lédi erre kibontotta neki a csomagot, hogy nézze meg, keresse meg azt, amire gondol. Segítettem neki, és szerencsére meg is találtuk. Mondtuk, hogy akkor kérnénk, szeretnénk kifizetni. A hölgy mosolyogva ütötte be: $ 6.

Lajos megkérdezte, ugyan miért, hiszen tíz van írva reája. Mire a hölgy mosolyogva közölte: mert bontott példány.

Aha, oké, bontott példány, nem is miattunk bontották ki, ugye. Pislogtunk sokat amíg a kocsihoz értünk.

Most már csupán fűrészt, fúrót és faanyagot kell szereznie Apának.