Utolsó pihenős nap végén

Iszonyat gyorsan pörögnek a hetek, alig vártam - de most tényleg -, hogy végre szünet legyen az iskolában. Igaz, hogy a tavaszi szünet az a gyerekeknek is tanítás nélküli napokat jelent, de engem már az sem érdekelt.

 

Azt hiszem öreg vagyok ehhez az egész héten iskolapadban ülök attrakcióhoz, komolyan elfáradtam. Aztán az elmúlt két hétben annyira belehúztunk a pihenésbe, hogy szó szerint semmit nem csináltunk, csak medencéztünk, játszótereztünk, kirándultunk.

Mátyásunk így relaxál

Én meg így

  

Terveztem én, hogy legalább egy kicsit tanulni is fogok, van pár online tantárgyam, amit itthonról elvégezhettem volna, de ismerve az osztálytársaimat - 98 %-ban ausztrálok -, ha kényelmesen, a normál tempómtól is lassabban haladok, még akkor is jóval előrébb járok a tananyagban, mint ők. Simán ráérnek mindenre, nem kapkodják el a dolgokat, és ebbe beletartozik a "bemegyek az órára" vagy az "időben beérek az órára" témakör is. Szemrebbenés nélkül késnek akár órákat is, köszönés nélkül leülnek a helyükre, majd bóbiskolnak még egy kicsit. A tanár kérdésére pedig nyilvánvalóvá is teszik, hogy nem, nem aludtak el, eredetileg is ekkorra tervezték az érkezést. Jah, hogy éppen a teszt megírására fentartott óráról maradt le másodjára is az illető? Hát, akkor majd talán legközelebb.

 

Sosem voltam egy szorgalmas típus, nagyon nem, de erősen vissza kell fognom magam, hogy bírjam az ütemet, valószínűleg így is pár héttel hamarabb fogom elvégezni a tanfolyamot, mint a zsölye.

 

A lustálkodással töltött két hétben madármegőrzést is vállaltunk. Egy baráti házaspárnak a papagáját könyörögték el a gyerekek Lajossal egyetemben három napra. Tulajdonképpen egy igazán kedves kis jószág ez a Mojo, hát éppen ezért tetszett meg a családnak, ül a válladon, meg beszél, csak sajnos egyénisége van. És ha ő egyedül érzi magát - vagyis mindig, ha nincs senki vele egy légtérben -, akkor levetődik a helyéről, mivel repülni nem tud, utánad gyalogol a lakásban, kiabál, és akár fel is mászik rád. Gyakorlatilag nem hagy élni, foglalkozni kell vele. Tudtam én előre, egy háziállat nem elemes nyuszi, hogy amikor nincs kedved hozzá, csak kikapcsolod.

Szerencsére a gyerekek is hamar belátták, nekünk erre hosszú távon nincs szükségünk, a harmadik napon már alig várták, hogy anyja-apja jöjjön érte. Nekik meg direkt jó, hadd tréningezzenek rajta, amíg nincs gyerekük. Szerintem legközelebb a patkányt fogjuk elkérni, az is cukinak nézett ki, csöndben is van, sőt meglehetősen kalandos élettörténettel bír, szerintem egy igazi hős. Őt a kígyónak vették vacsorára (értsd: kígyó, 2,5 méter hosszú, 40 kilogramm súlyú), csak valahogy nem kellett neki. Egyszerűen nem ette meg, csak megszaglászta, megnyalogatta, de a végén megmaradt. Azóta háziállat, és mindenki szeretgeti, simogatja, szabadon jár-kel a lakásban (megjegyzem a kígyó is).

 

Ma pedig kimentünk Ellis Beach-re, süttetni egy kicsit a hasunkat az árnyékban, és lecsekkolni a mangótermést (még zöld). Furcsa is volt, mikor leterítettük a törülközőnket, hogy mindenki a parton áll és a tengert bámulja, de hát ugye sok fura dolgot lát az ember, ezeken már nem akadunk fenn. Aztán odajött egy maca, hogy éppen krokodilmegfigyelésen van az egész partszakasz, szóval készítsük a fényképezőgépet. Később jött egy életmentő mókus is, aki szintén megkérdezte, hogy készen áll -e a kameránk, mert 4,5 méteres kroki úszkál itt körülöttünk. Azt, hogy vigyázzunk, ne menjünk a víz közelébe, senki nem is említette. Végül láttuk az állatot, 2-3 pillanatra felbukkant a vízből a parttól kb. 50 méterre.

 

Elég gyakran hallani a krokodilokról ezen a vidéken, a héten is kitelepítettek egyet a mi környékünkről, és minden évben lezárnak pár strandot miattuk. Láttunk mi már cápát, medúzát, meg egy csomó tüskés, szúrós, sipoló állatot ebben a szép, tejeskávé színű vízben - én egyébként még delfint is -, eddig sem fürödtünk benne, azt hiszem ezután sem fogunk. Beérjük a medencével, abban legfeljebb a varangy úszkálhat melletted egy-egy esős nap után, de azt gyorsan ki lehet vágni a vízből.

 

Holnaptól pedig mindenki csatasorban, kezdődnek megint a dolgos hétköznapok.