Teljes napfogyatkozás

Ma csodás reggelre ébredtünk.

Messzi-Észak Queensland bizonyos részeire, - pont, ahol mi is élünk - teljes napfogyatkozást harangoztak be sok-sok hónappal ezelőtt. Én nagyon szerettem volna látni, tekintve, hogy a magyarországiról 1999-ben lemaradtunk, sokat kellett volna utazni érte, és inkább passzoltunk. Viszont most nagy örömmel vártam, egészen addig, míg meg nem tudtam, hogy reggel, egész pontosan hajnal 5.44 perckor kezdődik az esemény. Igazából én még azt is kétkedve fogadtam, hogy ilyenkor egyáltalán Nap van az égen, nem hogy fogyatkozzon is.

Szóval az időpont hallatán kicsit elbizonytalanodtam, és szülőtársam velem együtt osztozott a hatalmas lelkesedésben, valószínű ezt már a kor teszi.

Viszont a gyerekek minden nap úgy jöttek haza az iskolából, hogy ez a chance of a lifetime, teljességgel elképzelhetetlen, hogy kihagyjuk, rádió-televízió is folyton erről a lájftájmos dologról beszélt.

Hát vettünk szemüveget, beállítottuk az ébresztőórát ötre, és imádkoztunk, hogy ne legyen felhős az idő, már ha egyszer teljesen abnormális időpontban kikelünk az ágyból.

Hajnalban a parton felhős ég és iszonyat tömeg fogadott. Életemben nem láttam ennyi embert egyszerre ezen a helyen, volt aki profi fotófelszereléssel, volt aki hegesztőszemüveggel érkezett.
 

 

Én már ekkor tudtam, hogy megérte. Szuper hajnalban a tengert bámulni, miért nem csinálom minden nap?

 

Először csak ki-kikukucskált a Napocska a felhők közül, mind keskenyebben mosolygott, majd megtörtént a csoda.

 

 

Nem tudom leírni azt az élményt, mikor a Hold beér a Nap elé, és egy hatalmas ezüst karika ragyog az égen. A part végigmorajlott, én marha meg fényképezgettem, pedig a lehető legtovább kellett volna bámulnom, kihasználva a két perc három másodpercet, csinálni a mentális pillanatképemet, hogy sose felejtsem el.

 

Ahogy ott ültünk a parton, szemben a tenger, felhők, és az ezüst karika, ami valaha a Nap volt, mintha a Tatooine-on lettünk volna, de legalábbis egy másik naprendszerben.

Elméletben tudtam én, hogy ez következik, egyik égitest a másik elé, és eltakarja, meg sötétség, de megtapasztalni már egy teljesen más - földöntúli élmény.

 

Órákkal utána is a hatása alatt álltam, még mindig csakis a legnagyobb fokú elragadtatással tudok róla beszélni, akárcsak a vén morgós-medve férjem.

Szerencse, hogy ilyen eufórikus állapotban voltunk, sokkal könnyebbé tette a lépésben araszolás élményét a város felé. Ugyanis köszönhetően a korai eseménynek, mindenki mehetett dolgozni, iskolába, és persze ez a sok mindenki most ezt mind egyszerre meg is tette, turistákkal kiegészülve.

 

Azt hiszem, öt év múlva Észak-Amerikában vakációzunk.




Az első előbukkanó napsugár