Víz, víz, víz, iskola

A nyári szünet csendes monotóniáját úgy látszott már semmi nem szakítja meg. Némi bizakodásra adott okott, hogy a múlt héten északnyugat felől egy ciklon látszott közeledni Cairns felé. "Végre történik valami!" - örvendezett Emma, bár előre lehetett sejteni, hogy nagy izgalmakra nem számíthatunk, ugyanis Oswald 1-es kategóriájú szélviharként ért partot, majd ezen gyenge kezdés után, ahogy számítani lehetett rá, a szárazföld felett elvesztette ciklon-minősítését is.

 

 

Hozzánk már csak kiadós eső formájában érkezett, három-négy napig szakadt, csodálatos volt. A levegő végre lehűlt, a lakásban is harapni lehetett a levegőt, medencézni pedig esőben is lehet, vizesebb úgyse lesz az ember. A gyilkos része akkor következik, mikor hosszú idő után végre eltűnik az összes felhő, és kisüt a Nap. Szerintem egy fejünkre húzott és jó szorosan megkötött nylonzacskóban könnyebb lélegezni. Most konkrétan meg lehet fulladni, mindezt 36-37 fokkal párosítva, napok óta.

 

Mi tehát ennyivel megúsztuk, de sajnos a tőlünk délre fekvő városok nem jártak ilyen jól. Az eső ott hatalmas áradásokat okozott, városkákat ürítenek ki. Bundabergben a legrosszabb a helyzet jelenleg, és persze Brisbane-ben is árvíz van megint. A felhők pedig haladnak dél felé, azt hiszem ma Sydney van soron.

Az áradások miatt tegnap Brisbane-től északra az egész partvidéken nem volt internet, telefon a Telstra hálózatán. Ez nem akkora veszteség, gondoltuk, ki fogjuk bírni, bár félóránként lestük a modemet, visszatér -e a negyedik zöld jel. S mivel négyen vagyunk függők, ez azt jelenti, hogy összességében folyamatosan néztük, hiába. Vigasztalásként apjuk elvitte a gyerekeket vásárolgatni a Cairns Central-ba. Nem tudom miért nem ért össze az agyunkban hamarabb, hogy ha nincs internet és telefon sehol, de sehol, akkor nem működnek a kártyaleolvasók, bankautomaták, és a benzinkúton sem adnak benzint. Készpénz senkinél, bankok zárva. De legalább a plázában hűvös volt, meg millió nép, akik spóroltak egy csomót ezen a szép munkaszüneti napon.

Délután megpendítették, hogy az iskolák Cairns-ben telefonvonal hiányában mégsem fognak kinyitni, biztonsági okokból. Ekkor enyhe idegi rángást kezdtem érezni a bal szemem környékén, és még erősebben kezdtem óhajtani az internet-kapcsolatot, jobban, mint bárki más a családban. Tudtam, itt már nem babra megy a játék, ennek már tétje volt. Imám meghallgatásra talált, megkaptuk, amit akartunk, innentől kezdve azon izgultam, maradjon ez így legalább reggel 9-ig.

Úgyhogy ma reggel elmentek. Szépen, új egyenruha, új cipő, én meg cipelhettem a fejenként 15 kiló tanfelszerelést utánuk. Így csinálják ezek az oktatásügyiek, még utoljára megszopatják anyukát, akinek ha szerencséje van, mindezt szakadó esőben kell végigcsinálnia, amikor is parkoló égen-földön nincs, és semmi, de semmi esélye hogy egyáltalán esernyőt tartson a feje felé.

Szerencsére ma reggel kivételesen nem esett, csak orkánerejű szélbe bonyolódtunk. De: beérkeztek, mindenki megtalálta az osztályát, Emma nagyon jó tanárnénihez került, együtt van a barátnőivel, de biztos ami biztos írtam neki egy üzenetet az uzsonnásdobozába, hogy legyen kedves mindenkihez. Mátyásunk sajnos nem került a barátjával össze, pedig rikveszteltem én tavaly év végén, meg múlt héten is az ofiszban, úgy látszik hiába. Ő egyébként egy idősebb tanárbácsit kapott, egész fasza csávónak tűnik, persze majd nyugtával dícsérjük.

Aztán mikor hazaértem az üres lakásba, és senki nem virnyókolt, verekedett meg tépte egymást, csak a nagy csönd, egészen elanyátlanodtam. Alig várom, hogy 3 óra legyen, és Mátyás kijöjjön a teremből, megtaláljuk Emmát és megkérdezhessem, milyen volt az első nap? Pedig előre tudom a kimerítő választ: jó.

Azt hiszem, kitakarítom a lakást. Terápiás céllal.



Update: A nap végére átrakták Mátyáshoz Luca nevezetű barátját, úgyhogy mindannyian (szülők-gyerekek) együtt örültünk, mindenki boldog, mégis csak rendes ember ez a Miszta Prinszipöl. A "milyen volt az iskola" kezdetű kérdésemre pedig terjedelmes választ kaptam mindkét gyerekemtől. Igaz, hozzátettem azt is: ott kezdjük, hogy kiléptem az ajtón.