Plusz egy

Nem igazán szeretek betársulni Lajos humoreszkjeibe, de egy valamit tényleg páratlanul tudnak itt csinálni. A mangót.

Nekem, aki a gyümölcslevesből is kiválogatom a gyümölcsöt, sőt, igazából a levét se szívesen eszem meg, elvonási tüneteim jelentkeznek, ha nem ehetek mangót minden reggel, a zöldteám után. (Bazi natúr életet élek, kegyetlenül hiányzik a kávéfőzőm, de ha normálisat nem vehetek, akkor semmilyet.)

Nos, a fenti gyümölcsnek éppen most van szezonja, ez azt jelenti, hogy vasárnap a piacon, ami köztudottan a legolcsóbb beszerzési forrás errefelé, 1.5 dollár kilója, de vettünk mostanában 5 dollárért dobozzal, ami kábé 20 darab. Innentől kezdve ugyanúgy viselkedik, mint bármelyik szezonális gyümölcs, vagyis feldolgozható: salátának, chutney-nak, pitébe, sajttortába, turmixba, (kismókusok kenyérre is kenhetik, nagymókusok süteménybe is süthetik) és jégkrémnek is. Ez utóbbi változat Márti találmánya, tekintve, hogy a gyerekei nem szívesen esznek bizonyos gyümölcsöket, ezért összeturmixolja esetleg kicsi mézzel, majd direkt eme célra szolgáló műanyag kis tokokban lefagyasztja. Ezután a kölkök ezerrel tolják be a fagyit.

Nálunk, mint mondottam, nem szokott idáig fajulni a dolog, szabályosan közelharcot kell vívnom egy-két kocka mangóért, de persze ez illetlenség, mert nem esszük el a saját gyerekünk elől a kaját, különösen, ha az egészséges is. Ezért felvágok még egyet, és ugyanúgy nem marad semmi belőle nekem.

Egyébként, igen rászoktunk a turmixra is, amit Krisztánál ittunk először ebben a formában. Narancslé (persze juice, azaz 100 %-os) habosra darálva piros bogyókkal. Hát ezt is imádjuk, azóta ez az uzsink. Mondom, hogy natúr az az élet, és nem is rossz.

De azért gyűjtök a kávégépre.