9

Emma ült az ágyon délelőtt, fején a saját maga által frissen készített, lóval dekorált koronájával, és sóhajtott egyet:
- Vajon a második bé osztályom küld egy üzenetet, hogy boldog szülinapot?

Éppen a torta tésztáját kevergettem, és próbáltam menteni a menthetőt:
- Hú Emma, végül is már elég régen eljöttünk, szerinted még mindig rajtad gondolkodnak?
- Talán Csillanéni! Neki biztosan eszébe fogok jutni! - gyúlt hirtelen szikra a szemében.
- Ez igaz, Csillanéninek biztosan eszébe fogsz jutni! - hagytam rá, tudtuk, az ő kisfia 16-án ünnepli a szülinapját, és Csillanéni sosem felejt.
- Tudod Anya, álmomban még sokszor vagyok velük, otthon. És nagyon hiányoznak néha, ha rájuk gondolok. A barátnőim, meg a hülye fiúk is, még Ágoston is, pedig ő aztán tényleg a legrongyabb az egész osztályban. De most azt sem bánnám, ha valamelyik fiú belémrúgna, csak találkozhassak velük!

Elkészült a torta, befűszereztem a húst, végre leültem kibontani az elektronikus leveleimet. Igaza lett a kiscsajnak.

"Ó, hát mégsem felejtettek el! És Dorkának hosszú haja lett, most Szonjának sas-mániája van? Eddig halálfej-mániája volt. Nézd Domit! Anya, Anya, Kata szemüveges lett! És látod, az ott Máté, és Kende is. Jaj, és legalul Száva!"

Második bé, Csillanéni! Nagyon szépen köszöni Emma és mi is, hogy gondoltatok Rá!