Mint már hírül adtam, drága jó Lajosunk recepciósként helyezkedett el pár héttel ezelőtt. Éppen aznap, mikor a szállodából hívták őt állásinterjúra, délután szintén csörgött a telefonja, és egy könyvelő cég tulajdonosa kereste hasonló ügyben. Másnap megtörtént a találkozó a tulajdonosokkal, ami igen pozitívan záródott, megígérték, hogy pár hónap múlva, amint beindul a könyvelőknek is a szezon (gazdasági év vége), keresik Lajost, és találnak valami pozíciót a számára.
Az ügy már eddig is tele volt meglepetésekkel. Én, személy szerint álmomban nem gondoltam volna, hogyha az ember teleszórja az önéletrajzával a várost, tehát mindenhova bemegy, és otthagyja az ajtónállónak, titkárnőnek, akárkinek (mivel tovább nem jut, hiába is akar ő az "illetékessel" beszélni), akkor az nem egyenesen az iratmegsemmisítőbe kerül, hanem esetleg tényleg ahhoz, akinek szánták. De így történt.
Majd másfél évnyi hiábavaló álláskeresés után, felhív valaki, látva az önéletrajzodat, és azt mondja, Te egy értékes ember vagy, nekem szükségem van Rád.
Mindezek után még mindig úgy gondoltam, oké, ilyen ígéretekkel tele van a zsebünk, hogy majd felhívunk ha..., szóval várhatunk. Ennek ellenére másnap már jelentkeztek, hogy Lajosnak találkoznia kellene az irodavezetővel, majdani felettesével, hiszen nyilván az ő szava is számít, de a beszélgetés végére ez se lett fontos, csak menjen Lajos dolgozni, egy hét múlva kezdhet is.
Igy Lajos nem lett szenzációs recepciós, két napja az új helyén koptatja a klaviatúrát. Az irodája a gyerekek iskolájától pár percre található, a munkaideje az iskolaidőhöz igazodik (ez csak nekem fontos).
Számomra egész hihetetlen az ügy, különösen, hogy Lajos azt mondta az új munkahelyéről: "Tetszik, semmi rosszat nem tudok mondani róla". Ilyen még nem volt, pedig láttam én már karón varjút.
Egyszer azt gondoltam, majd ha révbe érünk, tehát mindkettőnknek lesz munkája, akkor leírom a tapasztalatainkat, mintegy tanácsként, mi is a sikeres álláskeresés titka, tessék mindenki, ez a tuti módszer. De nem tudok ilyet. Az ember tanácsot kér boldog-boldogtalantól a környezetében, amiből aztán kiválogatja a neki tetszőt, ami szerinte egészen biztosan be fog jönni. Én a fenti útra (mindenhova bedobom az önéletrajzom) szavaztam volna utoljára, de látjuk, mégis működik. Persze az sem mindegy, hogy mi van azon a papíron, gondolom a világ egyik legnagyobb cégének neve kimondottan jól mutatott rajta...
Lehet, csak egy kell: jó helyen, jó időben, avagy véletlen, szerencse... Ki tudja?
10 megjegyzés:
Annyira, de annyira, sőt még annál is jobban örülök!! Végre sikerült, amire már olyan régen vártatok. És az álmotok maradék része is remélem ilyen pikk-pakk megoldódik majd.
Gratulálok Lajosnak az álláshoz!
Köszönjük Hella, a múltkorit is! Lassan Te maradsz nekünk az egyetlen hozzászóló :)
:)
"jó helyen, jó időben, véletlen, szerencse" - egyelőre saját tapasztalat alapján én is így látom :)
HEJ, DE SZUPER!
Azt ne felejtsd azért leirni, mert elfelejtetted amúgy, hogy a Lajosod járt ott ausztrál suliban. Az teljesen más úgy! Cairns-re pedig mindig csak az igaz, hogy egy kisváros és nem lehet hozzámérni semelyik nagyvároshoz,ha ott próbálnád ugyanezt csinálni. Vajon Kallóék Gézája, miért Cairnsbe landolt, ha előtte pár évet már Brisbane-be töltöttek? Pont ezért.
Nem tudom ki vagy névtelen, de ha már a páromat emlegeted: mi a szponzorált vízum miatt kötöttünk ki Cairns-ben, ahogy meg is írtam a blogban (szerintem elég világosan, hogy még egy csökkent képességű is megértse). Ez a típusú vízum, aminek Ő megfelelt (RSMS, regionális, munkáltató által szponzorált)Brisbane-ben nem pályázható.
És ha már ilyen okos vagy, hadd tegyem hozzá, hogy az ausztrál sulinak nem sok köze lehet hozzá, hogy felvették Lajost, hisz még be sem fejezte! A korábbi szakmai tapasztalatára csaptak le, és ahogy Gréta is írta: egyszerűen jó időben volt, jó helyen. Pont hogy hátrány az, hogy Cairns-ben van, és nem egy nagyvárosban, itt tized annyi lehetőség van munkát keresni. Úgyhogy a kisváros éppenhogy nem előny, hanem hátrány.
Egyébként meg csak a poén kedvéért írhatnál egy nevet (mondjuk Mancika, vagy Rosszindulatú Jenő), ha beleböfögsz valakinek a blogjába. ;)
Kedves Névtelen!
Köszönöm hozzászólásod, kérlek engedd meg, hogy pár - általam e helyen már oly sokszor említett - tényre felhívjam figyelmedet:
Nem felejtettem el - mert én nem felejtek -, hogy Lajos "ausztrál suliba" járt. Az általad említeni vélt poszgraduális kurzust még nem végezte el, folyamatosan tájékoztatom a blogot követőket, éppen hol tart, pár hete kezdte az utolsó, harmadik félévét. Ebből következően ez sokat nem nyomhatott a latba, nem "teljesen más úgy".
Valóban, Cairns-t össze nem lehet hasonlítani egy nagyvárossal. Nagy város, nagy lehetőség, kis város, sokkal-sokkal kevesebb. Ez a tétel egyaránt igaz Ausztráliában, Magyarországon, vagy éppen Szlovákiában. A kedvedért utánanéztem a legnépszerűbb álláskereső portálon, a könyvelő szakmában meghirdetett állásoknak: Cairns- 29, Brisbane- 2023, Melbourne- 2683, Sydney- 3863. Láthatjuk, hogy nem népesség-arányosan változik a helyzet. Hozzáteszem, a térségünkben jelenleg 17 %-os a munkanélküliség, ami szintén nem említhető egy lapon a nagyvárosok pár százalékos adatával.
A Kallóék Gézája ügyében nem foglalnék állást, annak ellenére, hogy valószínűleg inkább tájékozottabb vagyok, mint az, aki példának állította Őt.
Meggyőződésem továbbá, hogy célszerű elolvasni azt, amiről véleményt alkotunk, különösen, ha utána le is írjuk, esetleg elmarasztaló megjegyzésekkel tarkítva.
További szép napot, és kellemes olvasást!
Nem értem, hogy miért kell névtelenül a másikat csepülni.
Kedves Névtelen, nem tudom, hogy olvasod-e még a kommenteket. De tudod minden tiszteletem Grétáéké. Itthon mindenük megvolt, szép karriert is magukénak mondhattak. De volt egy álmuk. Mindent feladtak, hogy megvalósítsák az álmot.
Lajos ismét iskolapadba ült, pedig lehet, hogy inkább ő taníthatná az ottani tanárokat a korábban megszerzett tudásának, tapasztalatának hála.
Szerintem óriási dolog, hogy mindezt megtették és eddig eljutottak.
Juditék is folyamatosan azért küzdenek, hogy beteljesüljön az álmuk.
Én úgy gondolom, hogy nem szabad lebecsülni, becsmérelni mások útját, harcát. Mindenkinek a saját útját kell járnia.
És ha nem utáljuk egymást, hanem épp segítünk egymásnak, ha tehetjük, akkor lehet, hogy mindannyian messzebb jutunk a saját utunkon.
Gréta, ez már Nektek szól. :)
Egy blogger új játékot indított útjára. Úgy gondolom, hogy a kedves szó mindig jól jön, hát én is csatlakozok. :)
Szeretem olvasni a blogodat és ezért egy pontot ajándékozok Neked az egy jó szó játék keretében. A játékról ezen az oldalon olvashatsz: http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html (nem virnya, ne hoax :))
Továbbküldeni nem kell. ;)
Sziasztok! Gratulálunk! Én inkább a kitartásotokra és ügyességetekre fognám, nem a szerencsére és a véletlenre. Hm, a véletlenben nem is hiszek. Szóval, csak így tovább! Ügyesek vagytok! Üdv Ildi
Megjegyzés küldése