Ajándék

Hosszú ideje fontolgatom már az arculatváltást. Meggyőződésem, hogy a fekete háttér túl gyászos volt, bár lehet, hogy csak fiús, hiszen a Lajos ízlését tükrözte, ő hozta létre annak idején a blogot.

Mostanra teljesen megörököltem, azt hiszem a Kedves Olvasóknak meg kell elégedniük az én írásaimmal a jövőben. Miután nyugtáztam magamban eme tényt, meg is örültem, hogy most azt csinálhatok, amit én akarok, tehát átalakíthatom az oldalt mindenféle előzetes egyeztetés vagy utólagosan gyakorolt vétójog figyelembe vétele nélkül. 

Hónapok óta várta az új külső, hogy közzétegyem. Időbe tellett, míg rájöttem, mit akarok, majd ami nehezebb volt, hogy ezt mi módon tudom kivitelezni, végül csiszolgattam, csinosítgattam a végtelenségig, talán túl sokáig is. Tudom már, mi az a HTML kód, képszerkesztés, fejléc szerkesztés, template. Ez utóbbi nagyon el is gondolkodtatott, nem -e kellene esetleg egy kész koncepciót alkalmaznom, de aztán győzött a személyesség varázsába vetett hitem. Egyelőre.

Arra gondoltam, adok egy kis napfényt, tengerpartot, állandó jóidőt ajándékba. Szeretném, ha a Kedves Olvasó, mikor megnyitja az oldalt úgy érezné, mintha itt ülne a parton a forró homokban: a sós illatú szél bele-beletép hajába, napsugár perzseli bőrét, hallja a hullámok morajlását és a sirályok rikkantását, majd mikor menni készül észreveszi, hogy a bugyija is tele van homokkal.

A hegedű - a gyökerek. Magyar népi hangszer, de ezen kívül személyes élmények is kötnek hozzá. Nagyapám szeretett citerázni. Ő játszott, mi, unokák pedig énekeltük, "Almaja fa alatt, nyári piros alma...". Ha sokáig nyüstöltük és cigánykodtunk neki, akkor néhanapján elővette a szekrényből a féltve őrzött hegedűjét. Mi a szőnyegen kuporogtunk, lélegzet visszafojtva, pisszenés nélkül vártunk. Megállt a szoba közepén, kihúzta magát, a hangszert az álla alá szorította, és játszott. Gyönyörűen sírt az a hegedű...

Az átalakulásnak sajnos áldozatául esett a régi fejléc - nem illett az összképbe -, Lajos igen nagy fájdalmára. Szintén kedves kép nekünk - Üröm határában a gyerekek a zöldellő búzamező közepén, háttérben a Pilis lankái... Az emlékek piszok módon csusszannak elő - ahogy öregszünk, egyre gyakrabban.

De most nézzünk inkább előre, Cairns, napsütés, tenger... Jó olvasgatást mindenkinek!

(Esetleg pár visszajelzést is el tudnék viselni a közönség részéről! Köszönöm.)