Szezonon kívül

Mindig is szerettem csavarogni, nyaralni menni. Majd mikor benőtt a fejem lágya, akkor inkább az érdekelt, hogy abban az idegen országban, ahol mi csak a hasunkat süttetjük a tengerparton, hogy élnek az emberek. Nekik hogy telik egy hétköznapjuk, milyen házakban laknak, mit főznek vacsorára? Amíg mi a megszokott ízeket, termékeket keressük a boltban, ők vajon melyik száraztésztát emelik le a polcról, és mit is kezdenek azzal a gyümölccsel ott a kosarukban?

A szezon vége felé, vagy azon kívül különösen jó utazni, kellemesebb a hőmérséklet, előbújnak a helyiek is, nem csak a turistáknak kipakolt díszletek között mozgunk. Egyszer egy spanyol kisvárosban október elején leültünk az általános iskola előtti parkban, és az óriás fák árnya alatt vártuk, hogy kicsengessenek. Az ódon templomban megszólalt a harang, majd szaladtak ki a gyerekek a hatalmas fakapun, kit munkából jövő kisminkelt anyuka, kit kötényes-fejkendős nagymama várt.

Milyen jó lenne egyszer felfedezni Mallorcát október után, mikor már a charter-gépek sem járnak, és komppal kellene áthajóznunk a szigetre. Vagy újra beülni abba a hangulatos toszkán ristorante-ba, ahol vasárnap együtt ebédel az egész nagycsalád, és csak olasz szót hallani széles gesztusok között.

Most átkerültünk a másik oldalra. A tavaszi szünet két hetét a tengerparton töltöttük a gyerekekkel egy csendesebb partszakaszon, nem számítottunk zsúfoltságra. Túl sokan nem is voltak, és visszagondolva, mi voltunk szerintem az egyedüliek, akik helyinek számíthattunk. (Ez majdhogynem biztos, mert egyedül rajtam volt hosszúujjú és nadrág.) A fák árnya alól néha felpillantva láttam, ahogy a délről érkezők falatnyi bikiniben / gatyóban süttetik magukat egyenletes pirosra a napon, újonnan vásárolt szalmakalapban, a szállodai kék-fehér csíkos egyen-törülközőjükkel a nyakukban bandukolnak a part mentén.

Hazafelé tartva beugrottunk a boltba megvenni a vacsorának valót. A sorok között frissen leégett családok, párok bóklásznak, keresik a WC papírt (nem túl nagy kiszerelésben), vagy azt a pár darab gyümölcsöt, amit uzsonnára esznek. Legtöbbjük frissen beszerzett nyári ruhában, a szalmakalapjukat pedig ott fogják hagyni a hotelszobában, mikor elhagyják a várost. A pénztáraknál hosszú sorok kígyóznak, mert nem elég a megnövekedett forgalom, a szünetben diákok és nyugdíjasok dolgoznak.

Ó, hát ilyen lehet!